Hetikiadás, 1933. január-december
1933-10-31 / 45 [1519]
Ar • Heti kiadás - K.«ateió ss. 1953.nkt. 51. 4. oldal. /:"Zülfikár, a renegát.• folytatás:/ figyelmeztetett,vigyázz a levélre.nehogy rossz kezekbe kerüljön...Megígérted,hogy olyan helyre teszed,ahol emberi szem meg nem láthatja!...De én megtalálom,ha apró izekre szedlek is szét érte!... A lég szótlanul figyelte a két ember szóharcát.Amennyire sajnálta Somogyit, épen ugy megvetette a renegátot.De hiába,nem tehetett semmit,ő csak kötelességét teljesítette.A szultán biztonságát meg kellett védenie minden áron.Most pedig nagy tét forgott kockán.Zülf1kár azzal a hirrel állított be,hogy nagyszerű^fogást csinálhat.A "bécsi király embere "járt ma Somogyinál,aki János királynak hűséges embere.A staféta levelet hozott az erdélyi király számára és a két ember szavából ugy vette ki,hogy csúnya összeesküvés készül a nagyúr ellen.Ezt meg kell akadályoznia! Nagy jutalmat igért a renegátnak,ha vádját igazolja.Titkos örömmel látta hogy a "renegát hazugságban marad.Tetszett neki Somogyi férfias "büszkesége és sajnálta volna,ha kára esnék. Zülfikár végső elkeseredésében újtél nekiesett Gergelynek.Rázta,tépte,ahol érte.Kezében maradt Somogyi leszakit^tt kardja és dühében összetörte. Amint letört a kard markolatja,kicsiny,pecsétes papírtekercs hullott ki belőle.Mint a vércse az áldozatára,ugy csapott le rá az áruló. - Megvan! - üvöltötte dia dalmámor "ban - Végre megkerült!... Egy órá' múlva a hcllók fogják kivájni a szemedet.amikor.az erdő legmagasabb fáján lógsz!... A bég bosszúsan,kelletlenül nyúlt a levél után.Szegyelte,hogy egy percig rokonszenvet érzett Somogyi iránt.De még nagyobb haraggal töltötte el a tudat,hog w Zülfikár szava beigazolódott,Csak ugy a foga mögül morogta: - Vigyétek! Somogyi.mielőtt a pribékek megragadhatták volna,felemelte a kezét. - Megálljatok!...Kéhérck vagytok,vagy vitézek?...Mielőtt végeznétek velem, hadd szóljak egy utolsó szót! - Beszélj! - szólította fel a "bég. - Megszegem királyomnak adott szavamat,hogy soha neki szóló hirt el nem mond#k,de ő kegyelmes lesz irántam...Szávics,ez a renegát áruló hazudott! - Bizonyítsd "be! - Prtfnay kapitány embere ma azért .járt nálam,mert gazdája szövetséget akar létrehozni köztetek és János király között,Ferdinánd ellen!... - Prénay?!... - csodálkczctt a "bég - A bécsi király leghűségesebb tányérnyalója?.. .Ebben valami hamisság van! - Ez a szintiszta igazság! A kapitány nem állja tovább a bécsiek hamis praktikáját és nagyQU"meggyűlölte a németet... Ha szavamnak nem hiszel,vitéz bég,kezedben a^levél.. t Győződj meg róla saját szemeddel! A "bég egy darabig szótlanul latolgatta a helyzetet.Somogyi nem látszott kétnyelvű embernek,de a bizonyosság mégis előbbre való.Rövid habezás után feltépte a pergamentet és odaadta egy értelmesarcu vitézének. - Olvasd, Ali.de ugy vigyázz,hogy egy betűt el ne végy belőle,de hozzád se tegyél! Ali közelebb lépett a fáklyához.Szótagolva olvasta a levelet,melynek minden szava igazolta Gergelyt.A bég arca mind komorabb lett s amiker elhangzott Sz utolsó szó is,hangtalanul visszaadta a levelet Somogyinak.lángoló szemét a minden izében remegő Szávicsra meresztette. - Na,renegát,itt a fizetség ideje! Jutalmat Ígértem,ha megtalálod*a levelet. Szelim^bég még senkinek adósa nem maradt...Achme~,Omár.vágjatok suhogó pálcákat az erdőszélen...Te pedig,Kászun,elmondod az El Fathát.mig ők ketten kiosztják a jutalmat!... A csapat kivonult az erdőszélre és nemsokára felhangzott Kászun éneklő hangja, amint belefogott az imába: - Az egy igaz Allah nevében! Óh,te dicsőséges ... irgalmas...mindenható... mindentudó... És elsorolta Allah száz tulajdonságát.elejétől a végéig.Minden tulajdonság megnevezésénél lesújtott Achmed és Omár kezében a suhogó mogyorópálca és minden ouhintásnál felharsant a renegát velőig ható kínordítása. Amikor pedig Xaszun befejezte a hosszú imát.mondván: - Allah il Allah, ve Líohammed razul Allah! - akk>r Zülfikárnak,az árulónak már csak elhaló vinnyogása felelt rá... - CSELEBI HASSZÁN -
