Hetikiadás, 1933. január-december

1933-01-17 / 3 [1519]

/:"Egy este az árokban" Folytatás:/ Itt van például a kupaktanács, városunk főpolgárával, Cyranoval az élén. Ugy tömörülnek köréje a hős és ragaszkodó gascognei legények, mint csirkék a kotlóshcz. Ugy látszik, valami nincs egészen rendben lániában, mert időnkint összedugják a fejüket., súgnak-búgnak, de legtöbbször mélabúsan hallgatnak és végül kihörpentik poharukat s szép csendben elballagnak. A szemben levő asztalnál különös társaság üldögél. Valóságos holywoodi tipusok.Közülük az egyik, lelógó bajuszával beillenék kinai mandarinnak. A másik búsuló székelygóbé lehet, mert folyton székely nótákat rendel,.A harmadiknak már félárbocra van eresztve a nyakkendője. Nagyban virgódik a szilajódé gulyájával, mely ép most csapott át a más kutjára. A negyediket meg éppenséggel G-izellamalomnak lehetne elnevezni, mert azt az őrlést, amit csinál, legjobb akarattal sem lehet evésnek mondani„ Az ötödik javában szundikál. Egészen olyan, mint a mesebe3„i Kacorkirály. Szinte kedve támad az embernek, átszelni annak a hangoskodó, hirtelenszőke hatodiknak: "R5ka koma, ne kiabálj] Csitt, alszik a Kacorkirály!,,," Van az Ároknak egy különösen szomorú látványossága: a "Uegenere Pipos"nak^csufolt kolduló levelezőlapáVus. Furcsa, rettentő csúnya emberke. Rossz ránézni. Csodálatos módon mégis mindenki szereti.Nélküle az Árkot talán el sem lehetne képzelni. Éjfél tájtan, mint a mardosó lelkiismeret, végigrobogott a termen, hóna alatt egy csomó újsággal, az Üdv''hadsereg egyik szoknyás katonája.Szép, fiatal teremtés. Levenduláéskának hivják ezt a kis önkéntes misszionáriust,. Meddő munka, amit végez, de ez nem kedvetleniti el. Ki tudja, hátha.., .Hiszen a sors utjai olyan kiszámíthatatlanok,,. Egyszerre csak megjelenik a vendégek közt egy igénytelen kül3ejü fiatal embor. ^Az egyik csillag hiányzik az arcából, lemaradt valahol a borzalmak frontján. Annál szebben, tüzesebben ragyog az az elárvult másik... A banda nyomban rákozd a "Piros pünkösd napján" kezdetű nótára. A primás kitesz magáért. Olyan szépen énekel, hogy valamennyien önkéntelenül is felfigyelnek, A másik nótába: "Tele van a mező hervadó virággal,.." már az uj vendég is beledalol az ő gyenge, cle érzéstoii hangjával. Észrevétlenül könny szökik az emberek szemébe — Majd vidámabb búrokat kezd pengetni a banda: "Messze van a nyíregyházi kaszárnya.,," A félszemű fiatal ember elmosolyodik. Látszik, hogy meg van elégedve, hogy tetszik neki a nóta. Hogyne tetszenék, hiszen az ő muzsikája...Mert ugy bizony, ez a szürke, sovány, kicsiny emberke nem más, mint maga a hires nótaszerző: Kckay Pista,.. r

h, hogy férhet meg ebben a kicsi, ványadt testben az a nagy, meleg, dalos lélek?... Az^idő most már rettentő gyorsan halad, Mint valami vészes sziréna hangzik a főúr ellentmondást nem tűrő felszólítása: - Záróra!.... Mindenki szivesen maradna még, hogy tovább élvezhesse a zenét, a gyönyörű nőtákat. 3>e nincs,pardon! A takarodó után kérlelhetetlenül menni kell!... Jó éjszakát Árok!..,Jó éjszakát Kókay Pista!,., ' i