Hetikiadás, 1933. január-december

1933-01-17 / 3 [1519]

A eredeti tárcája I:-ta; 3z, Torna Llária. Alkcnj'at tttén csatlakozott Török Csa"ba a feleségéhez.Együtt me,ntek a szokott esti sétára. Velük volt közös "barátjuk is, a Káró. Egy darabig szépen, csendesen sétálgattak, de Káró egyszerre megforduii s nem volt hajlandó tovább menni. Csata ráncigálta egy darabig^ majd "beletörődve a kutya akaratába, visszafordultak. Alig mentek vagy ötven lépést, a kutya megint csak megfordult.Amikor már negyedszer megismétlődött ez a jelenet, Török agyátan hirtelen világosság gyuit. - Ejnye, hát maguk esténkint itt az "Árok" kerthelyisége előtt szoktak sétálni? - kérdezte rosszalóan, Az asszony arca bibirvörösre vált, Hosszú hallgatás után mentegetőzni kezdett: - Olyan szépen játszik itt a cigány,..Énekel is h^zzá,,.Hiszen tudja, mennyire szeretem a muzsikát,meg a dalt!,.. Most Csabán volt a hallgatás sora. Haragudott is, meg sajnálta is az aszszonyt. Igaz, hogy házasságuk tiz esztendeje alatt nem igen jutottak hozzá, hogy szórakozni menjenek, Csaba különben is szerelmese volt az otthonának s azt hitte, hogy a felesége is osztozik ebben a nézetében. Pár nap múlva betegség döntötte ágyba az asszonyt. Csaba szeretetteljes részvéttel ült az ágya szélén. - Min töri a fejét? - kérdezte a maga elé merendő asszonykát, - Azon gondolkodtam, mit is irasson majd a fejfamra? - Ugyan! Hogy beszélhet a halálró.l, amikor • olyan, mint az élet!,.. Hem szabad mindjárt igy elkeseredni!.., .- Már meg is van. ..Két idézet jutott az eszembe. Az egyik egy Hangay vers-bői: "Dalos volt a kedve, dalos volt az ajka...Meghalt s a szenvedés meg sem .látszott rajta..." A másik a nótám két s<r?a. Tudja, ezt olyan szépen énekli az "Arok"-beli cigány: "Elválunk szép csendben, mint ahogyan illik.,.Muskátlis kis kerted többé ki nem nyilik..." törők Csaba hosszan, melegen belemosolygott a felesége szemébe és csendes derűvel felelte: - Már választottam...Az Árkot és a maga nótás cigányát... Igy kerültek Törökék az ódon kis vendéglőbe, mely kivülről ugy festett, mintha egy kis ittfelejtett zug lenne a Tabánból. Törökék eleinte kissé feszélyezve érezték magukat, de olyan barátságos, meleg volt a hangulat, hogy hamarosan megbarátkoztak a környezettel. A tulajdonos nagyon rokonszenves ur. Igaz, bátran lehetne terjedelmét két akóra hitelesíteni, de meg is van a kellő magassága hozzá. Hatalmas atléta termet és egy tizenhat esztendős leányka bájos mosolyával tekint állandóan a vendégeire, ő késziti az Árok már-már legendás hirüvé vált halpaprikását, Érdekes ember: vendéglős, szakács, társalgó s mint cigány is egypránt elsőrendű. Ha szépen megkéri az ember, odaáll a banda élére s ugy muzsikál, hogy a hallgatóság még lélekzetet is elfelejt venni, 0 az árok lelke, amolyan Madchen für Alles. A főúr...Ka ránéz az ember, önkéntelenül is hinni kezd a lélekvándorlásban. Valószinüleg angcl lord lehetett előbbi életében. Ugy sétál a vendégek közt, mint valami előkelő idegen. Folyton az az érzése van az embernek, mintha mrndaná: ^Eriggyetek már a pokolba, hadd mehessek végre én is haza a kis pulyámhoz. És a muzsika!...Törökék gyengéje... A bőgős "ritka" szép fogú gyerek; é banda jazz-imitátorr.. A brácsás képviseli köztük az eleganciát, az elmaradhatatlan kemény gallér és zsakettnadrággal. A cimbalmcs köztük a komoly elem, amolyan Buster Keaton, még véletlenül sem nevet soha. A másodprimás a banda lelke. Igaz, hogy ugy tiz óra felé^már ugy pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka, de ez cseppet .-^em befolyásolja kitűnő játékát.Meg. félálomban is nagyszerűen kezeli ia vonóJ&WPValamennyiük . elkényeztetett és dédelgetett kedvence a kitűnő hangú énekes primás, kit legtöbbször kilométerek választanak el a bandától. 0 ugyanis az asztalok között korzózva muzsikál a kadarszinüre hennázett, hétpettyes katicabogaraknak. A vendégekről is sokat lehet mesélni. /folyi.köv«/ ^£