Hetikiadás, 1933. január-december

1933-05-30 / 23 [1519]

A Z 0 R U L T J(«í*ó f - Utikaland. ~ A bécsi gyors egyik elsőosztályu fülkéjében Bárdy Sva kissé sértődötten dobta félre a Reggeli Híradó legfrisebb számát,mert a "Társaság" rovatban az ő közeli eljegyzésére céloztak,valami Tasnády Károly nevü úrral,akit hirből is alig ismert.Igaz ugyan,hogy papája is tett már említést erről a házasságról, de a bájos Éva ezt inkább tréfálkozásnak tekintette,mint komoly dolognak, Amint az újságot letette,harmadszor érezte magán a szemben ülő fiatal ember átható,tüzes tekintetét.Zavartan fordította szemét az ablak felé,de azért l^pva vissza-visszanézett útitársára.Tagadhatatlanul csinos,jómegjelenésü ur volt. Az útitárs arcán felcsillant az öröm,amikor Éva letette az újságot.Mintha csak az alkalmat leste volna,udvarias mozdulattal a leány felé fordult. - Megengedi? - kérdezte s feleletre sem várva, nyúlt is a lap után.Végigfutott a. híreken s egy pontnál mosolyogva pillantott fel. - Érdekesek ezek a mai ujságirók, - jegyezte meg - Sok mindent megírnak,még azt is,ami meg sem történt... Éva csodálkozva nézett körül,aztán makacsul a mellettük elsuhanó táj nézésébe merült.A fiatal embert nem zavarta ez a hideg közöny. - Tudnak ezek mindenről, de ha azt is tudnák, amit én!*<.Gyönyörű riportot Írhatnának erról,h^gy egy fülkében utazom a menyasszonyommal,anélkül,hogy neki sejtelme volna arról, hogy g vőlegénye vagyok*.. Bárdy Éva meghökkent. Önkéntelenül is a kijárat felé tekintgetett .• Nem tudta

rf mit gondoljon útitársáról,aki érthetetlen szavait nyilvánvalóan hozzá intézte. A fiatal ember ellenállhatatlan mosollyal nézte a szép leányt és határozott mozdulattal melléje ült.Sva felháborodottan ugrott fel. - Mit akar tőlem?...Kicsoda maga?...Hogy jön ahhoz,hogy ilyen kíméletlenül rám támadjon?... - Küzdött a sírással,amikor megvető hangon ráolvasta fejére a lesújtó ítéletet. - Maga vagy vakmerő kalandor, vagy,ami még valószínűbb... őrült I Az útitárs hangtalanul nevetett a kitörésen. - Gyönyörű!...Már abban a pillanatban is tets ,ett,amikor ebbe a szakaszba léptem...Hogy őszinte legyek épen magácska miatt szálltam be ide,.<Azt akarja tudni, hogy ki vagyok?.. .Hm!... Talán inkább azt mondón el, mi vagyok,bár ezt sem könynyü megállapítani... Olyan ember,aki sokat utazott,még többet látott és folyton keres valamit,csak még nem talált meg...a boldogságot! Ugy érzem,hogy most a nyomában vagyok. Nem folytatta.Észrevette Éva kissé gúnyos pillantását.Arca elkomorult. - Ugy látszik, az érzelgősség szele engem is megcsapott... Nem csoda! Ennyi szépség láttára még a kőnek is meg kell olvadnia! Eva önkéntelenül is elmosolyodott,de nem állhatta meg,hogy jsipősen ne válaszoljon: - Ugy látom,nem is annyira a boldogságot,mint inkább a romantikát kereste! - Lehet.de eddig nagyon keveset találtam meg belőle...ámbár...Ha arra gondolok, hogy a menyasszonyommal utasom s ő a vőlegényét "vakmerő kalandornak,vagy ami még valószínűbb,őrült"-nek tartja...ez még sok is a romantikából! Ugye? Eva komolyan félt* Most már igazán bolondnak kezdie tartani sz omszédját.Közelebb húzódott a vészfékhez,hátha szüksége lesz rá.Látszólag nyugodtan,de egész belsejében remegve felelt: - Igaza van! Csak nem vagyok benne biztos,hogy a menyasszony elnevezéssel engem értett-e? Nem magyarázná meg rejtett szavainak értelmétf Azt hiszem, itt volna az ideje,hogy a nevét is megtudjam! - Ha feltétlenül kívánj a, megmondhatom, de nem találom sejtmi célját,Ismerjen meg anélkül,hogy a nevemet tudná...Egyelőre elégedjék meg az5al,hogy a menyaszszonyómnak tekintem. Maga nagyon tetszik nekem!A többit hagyja arra az időre, amikor már jóbarátok leszünk! , - Erre,azt hiszem, kevés ideje lesz. - Nem is kell sok! Elég arra egy pillanat is,hogy valakit megszeressünk!... Engem már megkapott ez a pillanat...Kerestem a boldogságot mindenfelé s nem talál tam sehel...Most ugy érzem,hogy ebben a vasúti fülkében ráakadtam... A lágyan behízelgő>ang,mellyel ezt a vallomást elmondta.nagyon a szivébe nyilait a büszke Bárdy Évának.Eddig nem érzett melegség. öntötte el, a szivét, pedig küzdött az ellen az érzése ellen,hogy tetszik neki az ismeretlen fiatalember. Várta,mi lesz a szokatlan körülmények között elhangzott vallomás folytatása, de agyszerre zökkent egyet a gyorsvonat,meglassította rchanását s néhány pillanattal később befutott a nagy kupola alá.