Hetikiadás, 1933. január-december
1933-05-30 / 23 [1519]
/:"Az örült" Folytatás,: / A fiatal ember szelid mozdulattal megfogta Éva reszkető kezét,forró csókot nyomott rá s a következő pillanatban egy szempillantás alatt eltűnt a hullámzó embertömegben.Éva elmerengve nézett utána... t ...Ettől a naptól fogva a büszke Bár-dy Éva, a dúsgazdag bankár lánya, sok álmatlan éjszakát töltött el fehér ágyában s vánkosa legtöbbször könnytől áztatott volt... Bárdyék szalonjában egyik este nagy volt a sürgés-forgás.Nagy társaság gyűlt össze,melyet a bankár hivott meg,hogy lányának bemutassa jövendőbelijét. OVa kétségbeesetten fogadta a tervet,de mitsem tehetett.Apja választottját,Tasnády Károlyt száraz üzletembernek képzelte s elhatározta,hogy elveszi kedvét a házasságtól. A vendégsereg kitűnően érezte magát,csak Éva maradt szótlan,rosszkedvű.Ez volt életének legrosszabb napja.Szomorúan húzódott egy sarokba.Bárdynénak feltűnt leányának halálsápadtsága, - Beteg vagy,Éva? - kérdezte - Egész este figyellek...Neked valami nyomja a szivedet!... Apád máris haragszik, hogy ugy félrevonulsz. . .Eredj , táncolj ,mulass", Egy menyasszonynak jókedvűnek kell lennie,arcénak sugároznia kell a boldogságtól! - Abba a házasságba nekem is van egy kis beleszólásom! -felelte Éva hevesen. - Apa tehet,amit akar, nem megyek férjhez!... Bárdyné meglepetten nézte lányát.Megértette,hogy valami nincs egészen rendben.Eszébe jutott,hogy Éva hetek óta milyen nyugtalan,szórakozott.Végéra akart Járni a dolognak.Szeliden vallatóra fogta: - Neked valami titkod van! Talán már választottál s most nem mersz szólni? ...Nem felelsz?... Éva maga sem tudta,mi történik vele.Lehet,hogy az elmúlt hetek alatt túlfeszített idegek mondták fel aszolgálatot,lehet,hogy az anyai sziv melege megolvasztotta szive körül a jeget. El kezdett gyónni...Mindent elmondott,mi történt a vonaton.A végére érve,még hozzátette: - Azóta elvesztettem lelkem nyugalmát...Minden estekönnyekkel fekszem le. Álmomat rabolta el az az arc...Éj jel és nappal szemem előtt lebeg s ha meg nem találom, tudom hogy a halálom lesz!... Észre sem vette,hogy közben uj látogató érkezett.Arcát a tenyerébe rejtette s csak arra lett figyelmes,hogy apja száraz,üzleti hangon bemutat valakit: - Éva,ez itt Tasnády Károly! Fogadd szívesen... A meggyötört loány újra a halál fagyos hidegét érezte szive körül.Alig mert feltekinteni.Amikor végre felnézett.üveges szemmel bámult az előtte állóra...Hol elsápadt,hol elpirult.Megragadta anyja kezét.Csak ennyit tudott suttogni: t - ...Nézd anyám...az őrült!... - s azzal szédülten esett vissza székébe. Tasnády 'odaállt Éva elé,megfogta a kezét. - Még mindig vakmerő kalandornak tart, vagy,ami még valószínűbb, őrültnek? - Nem, nom!...Már nem!... - felelte Éva szégyenkezve.Még valamit akart^mondani,de a felcsukló sirás elfojtotta benne a feltörő szavakat.Tasnády gyengéden magához húzta s a leány önfeledten vállára hajtotta fejét. - Bocsássa meg a vonaton történteket! - kérte hosszabb szünet után Tasnády ígérem,hogy forró szerelemmel mindent jóvá teszek!...A vonaton azt mondtam,hogy a boldogság nyomában vagyok,de most már tudom,hogy meg is találtam... - Hogyan mondhatta,hogy a menyasszonya vagyok,hiszen nem is ismert! • - Egyszer édesapjánál volt valami dolgom s az Íróasztalán megláttam a fényképét. Olyan hatást tett rám,hogy néhány nap múlva megkértem tőle a maga kezét... Valamelyik szemfüles riporter megneszelte a dolgot s rögtön szellőztette JSB... Amikor maga hazajött Bécsből,véletlenül én is azon a vonaton ültem.A fényképe után azonnal megismertem s lestem az alkalmat,hogy beszédbe elegyedhessünk.A többi már magától jött...Azóta minden társaságot kerültem,mert láttam,hogy szavaim nem maradtak hatástalanok és vártam a kedvező alkalomra,hogy megjelenhessek maga előtt... Szeretném,ha hamarosan megtarthatnánk az esküvőt, ha maga is ugy akarja! -Akarom, Károly!... - Ma este én vagyok a legboldogabb kalandor, vagy,arai még valószínűbb... a legboldogabb - őrült!... _ KECSEKI KM:OLY — 4-4- —
