Hetikiadás, 1933. január-december
1933-05-30 / 23 [1519]
Várjuk az áldást. A május minden cseppje aranyat ér-tartja a közmondás és nemcsak a gazda,hanem még a városi ember is aggódva fürkészi az eret,hogy mit várhat az egek"csatornáitól"ímert ettől függ az elkövetkező téli napok nyugodtsága vagy pedig sziikölködése.Különösen békeben volt nagyfontosságú a terméé nagysága a mag ársávra,mért akkor még biztosan el tudtuk adni föle elegünket t sőt nem is voíi elegendő,annyira kapós lett a magyar buza világszerte.A világháború utcán azonban külföldön is lábra kapott a többet termelés és az önellátás elmélete, amely kifacsarta a'földből az" utolsó magot is és ezzel vetélytársai születtek a magyar gabonának,ho-y nen tudott velüí megbirkózni,Icaz ui7 an,hogy minőségi szempontból akkor is fölöttük állt és áll ma is.azon* n a magas vamokkal'anynyira meggyengítették versenyképe szegét, hogy ezóoa annak is örülnünk kell,ha fölöslegünk km hányadát el tudjuk helvezni ha tára inkor kivül. Ez az esztelen vámpolitika minden-*országban érezteti káros hatását, mert mesterségesen szorítja le a gabona árát.viszont ugyanilyen erőszakos módon emeli a gyári termén/eket olyan magassá'ba,hogy az átlagos ember fiem tudja megvásárolni.Eg és föld között lebeg tehát a világ Gazdasági élete,amelyen június közepén a londoni tanácskozáson akarnak segíteni,mert most már a világ náboru"győztesei és szövetségesei is látják,hogy ezzel ; módszerrel nemcsak minket,nanem magu-kat is e<pusztitják.Mindenképpen nar\fontosságú lépés lesz tehát ez a gazdasági értekezlet, amelynek sikerét azonban'igen veszedelmesen fenyegeti a genfi leszerelési értekezlet várható kudarca,mert az Amerikai Egyesült Államok elnöke maris kijelentette,ho'y teljesen visszavonul a világ gazdasági ügyeinek intézésétől,ha Genfben n m tudnak nc - egyezni.Ez pedig ezt jelenti,hogy Európa vergődne tik továbbra is abban a zűrzavarban ér mesterséges nyavalyában,amelyetaPáns-környéki békében szabadítottak ránk.Tizennégy éve viaskodnak Genfben a leszerelésről és mór mindig ott ix rtanak,ho r y nincs meg az a közös alap,amelyen elindulhatnának.Nen is valoezinü,ho; y megtalállak,helyesebben: hogy rálépjenek az egyedül helyes útra,amelyet az olasz,német és magyar • javaslatok félreérthetetlenül kijelöltek,mert ezt a győztesek nem merik elfogadni.Ha ugyanis a teljes leszerelést végrehajtják,akkor egyenlő ellenfelek állnak majd szemközt és abban az esetben a franciák és a kisantant még puszta számbeli fölényükkel sem vigasztalhat;ák magukat és előbb-utóbb megkezdődik a még lázasai) fegyverkezés, hogy megtarthassák mai helyzetüket. Körbe-körbe jár t. hát a világ.A leszerelés nélkül nem lehet-megegyezés, viszont az általános gazdasá'i h lyzct javulása csak ettől 5 várható .A népek lelkéből kell kihúzni azt a tövist .amelyet a békék vertek bele,de erről oz érdekeltek tudni sem akarnak,aminek legékesebb bizonyárig az éppen most megrendezett reviziócllenes gyűlések sorozata. Az ,; önellítás'és ,; többet termelésiéivé ezalatt romlásba dönti a régi és mesterségesen kialakított ujabb országokat er~ aránt.Világosan látott gazdasági érdekeiket nem védhetik meg.mert e Háborús'szellem gyűlölködése még min-" dig erősebb és non tudják magukat rászánni arra,hogy •aegmditsák í rences forgalmat kereskecelemben,iparban betéti szellemben, peőig; ez volna az egyetlen mód, hogy javitsunk a jelen sivárságán.Ilyen körülmének között hasztalan várjuk a jó termést.hiába fürkésszük ez eget,mert az égi áldás csak arra lesz jó,hogy mi magunknak lesz mit onnünk./hogy elcsépelt kifejezést aa"sználjunk:megfulladhassunk a saját zsir/unkben/. aa arra nem igen számthatunk,ho'y régi békebeli fogalmak szerint rendes külföldi kereskecelmünk révén visszazökkenhetünk emberi eletünkbe.
