Hetikiadás, 1932. január-december

1932-04-12 / 15 [1518]

i5

M'Af

2

fÚ

9

y

r

u}

& 12

' ^JLZJULL k D L S. S.oldal. Ta még a klubban sem mertem elmondani kollégáimnak,hogy mi történt köztünk. Csak a fólkezü titkárból buggyant ki az érzés szivarozas közben. - l/álika ma hét éve temette el a szüleit... Rábólintottam. - Ti még nem vettétek észre, folytatta rajongó, tisztelettel - hogy milyen hős az a leány. Egyedül áll a világban. Abból el, amit nálunk keres ós emellett még egyetemre is jar. Délelőtt a közgazdasági fakultás hallgatója, délutántól ói jel kettőig meg gépirókisasszony nálunk. Csak azt nem tudom, mikor alszik?,.. Nem különös, hogy gazdatisztnek készül? - Gazdatisztnek? - csodálkoztunk, - Annak, 1/alika lesz az első okleveles gazda Lagyarországon. Áz édesapja is az volt... Lám, harmadik éve dolgozunk együtt ós még ezt sem tudjuk, pedig kevéske szabad ideje alatt mindig ráteszi az Írógépre a jegyzeteit es tanul szorgalmasan. -Nem is választhatott^?olna megfelelőbb pályát,-elmélkedett a titkár, - AZ ilyen komoly, maginak élő és férfias leány nagyszerűen tud majd parancsolni a tanyai cselédségnek. Gazda tisztkisasszony lesz... Csodálatos leány az, én mondom nektek. Férfias, mégis bájos és nő maradéktalanul. -Szép leány Lalika - szaladt ki a szó az ifjú sportrovatvezető száján. - Nekem,nagyon tetszik. Figyeljétek meg

t nincs abban semmi férfiasság se, csak a mórhetetlen bánata ós árvasága keményíti meg az arcát. -Hát én megvallom - töredezett ki az érzés a titkárból ós bizony, birosság öntötte el azelőtt mindig mosolygós arcát - ón beszélnék is vele komolyan, ha nem történt volna a karommal ez a szerencsétlenség. De azt hiszem, irtózik a magamfajta csonka legénytől... Hasztalan akartuk meggyőzni helytelen vélekedéséről,mert a következő év nyarán 1/álika elbúcsúzott tőlünk. -Itt Mag arorszagon nem tudok elhelyezkedni - magyarázta megdöbbent kérdezősködósünkre - mert mi maradiak vagyunk és nem akarjuk megérteni,hogy a "gazdatisztkisasszony" is olyan jól el tudja vezetni a gazdaságot, mint a "tekintetes urak". Kimegyek Németországba. Jár állásom is van. i.egakadt. A szája szögletében ismét megkigyózctt az a két apró barázda és sorra kezetfogott velünk. - Gondoljanak rám olyan szeretettel,amilyennek ón is megemlegetem ezt a négy esztendőt,.. í.ásnap nagyon ^meglepte*ami kor valamennyiünket ott látott a pályaudvaron. Kimondhatatlan érzés szorongatta a torkunkat, láálika a vonat ablakában állt ós piciny fehér zsebkendőjével megtörölte a szemét. - Lássak - suttogta alig hallhatóan,-maguk között ismét megtanultam sírni..« 'miikor kivergődtünk a Baross-térie,karonfogtam a titkárunkat. -kiart eresztetted el pajtás?- súgtam a fülébe. -Nem mertem megmondani neki-s mólyen szemért, nuzta a kalapját. Talán két évig küldözgette havonta a levelait. Jól érzi magát, nincs semmi baja se, csak nem tudja elfelejteni Magyarországot. Azután egyre gyérült a postánk és lassan egészen elmaradt."A szerelmes titkár annyiban volt hü aáílikához, hogy "hasonszakmájut" vett felesei! a szöszke Ilon személyében , a kis sportrovatvezato meg az öblöshangu közgazdasági szerkesztő fitos leánykájának kötötte be a fejét és mialatt a borostása állu külpolitikus nyakkendőt helyettesítő mellig érő szakálla egészen megfehéredett, mi ezalatt szép csendesen elfelejtettük bálikat. Szent István király napján falusi rokonaimnak mutogattam a Halász bástyáról fővárosunk szépségeit,amikor az egyik toronyból csilingelő kacagás ás vékonyka gyermeknevetés törte át a esoszog) -mormoló soknyelvű lármát. Tágrameredt szemmel bxmultam a h^ng irányába ós a feleségem összerándult szemöldökén láttam, mennyire megbotránkozott rajtam az^egész rokonság. - Mali ka! - rohantam" oda a ragyogó szépségű mosolygó asszonyhoz. -Eh vagyok szerkesztő ur. Itt a kisfiam, itt meg az uram... 3eluskám,köszönj a bácsinak..,, -Kezét csókolom - pöntyögte a diószemü apróság tökéletes magyarsággal. -áz uram csak németül beszél..,'altér? Herr itedatcteur* n% Bemutatott. -Latja szerkesztő ur - magyarázta pironkodó mosolygással - maguk a szerkesztőségben megtanítottak sirni,ez az áldottlelkü sz"ke nemet gazda-