Hetikiadás, 1932. január-december

1932-11-22 / 47 [1518]

0 H e t i k i a d á s '•'•sz.1932.nov.22. 2« oldal. MEGBÉKÉLT _ LELKEK - Elbeszélés 1. Lantos Pali szerette a menyasszonyát,aki szép is,gazdag is volt.Boldog örömmel készült az esküvőre,mely örökre hozzá láncolja azt a lányt,akit lelke minden rajongásával imádott.Már csak rövid idő választotta el attól a naptól, de akkor váratlanul összekülönbözött menyasszonyával.Joiánka egy percig sem hitt abban,hogy Pali komolyan szereti.Meg volt győződve arról,hogy a fiu csak a pénze miatt pályázik a kezére.Eszerint is bánt vele és flirtölt továbbra is uton-utfélen minden férfival. Pali szelic.en könyörgött neki: - Tudja,hegy szeretem!...De nem tudok megalkudni a maga elveivel. Miért gyűlölteti meg a pénzét?..;Hát nem kell! Semmi sem kell!...Elveszem magát akár egy szál kartonruhában is,csak igérje meg,hogy beéri azzal az élettel,amilyent egy ilyen magamfajta szegény ember nyújthat magának... Jolánka kinevette.Palit szivén találta a gúnyos kacagás.Felütötte a fejét s keményen,büszkén vágta oda: - Hát akkor maga sem kell! -Oh,uraságod nagyen lekötelez szabadságom visszaadásával,de ajánlatát csak három nap múlva fogadhatom el.Addig adok gondolkodási időt... Tudom,hogy holnap reggel már itt lesz és visszakönyörgi,amit'ma olyan könnyelműen elhajitott magától! .. . A lelke mélyéig megbántott ember szó nélkül távozott.Ahogy leért az utcára, összeszorította a kezét s fegai között csak ezt az egy szót sziszegte: - Bestia!... - Ebbe az egy szóba temette minden keserűségét .Ilire hazaért, elmúlt minden haragja.Legjobban szeretett volna azonnal visszafordulni és tovább vitatkozni azzal a kis boszorkánnyal s ha kell, akár térden állva könyörögni vissza kegyeit. 2. Lantos ügyvédi irodájában dolgozott negyedmagával Sándor Anna.Palinak ő volt a jobb keze.Okos,éleseszü leáry,akihez a ravasz,körmönfont ügyvéd maga is nem egyszer fordult tanácsért. A sovány,sápadt arcú,igénytelen leányról szinte Lerítt a nagy szegénység. Kiöltözött,jobb sorsban élő társai lenézték,sőt maga Lantos is nem' egyszer tett neki ezért szemrehányást.Pedig ha tudták volna,hogy otthon egy vak,tehetetlen ' '-^reg asszonyt és három apátlan,anyátlan kis testvérkét kell gondoznia, etetnie • ebbel a néhány pengős keresetéből.valószínűleg kalapot emeltek velna előtte., le minderről nem tudott senki,Anna sohasem panaszkodott.ürömmel áldozta fel értük életét.Csak kis nyomorék testvérkéje keserítette el azzal,hogy minduntalan megkérdezte tőle,miért van neki olyan csúnya púpja.mikor másnak senkinek sincs. Hogy' fájt neki .az ilyen beszéd! Kiért nem inkább ó a púpos?! líeki mindegy'volna,hisz ő úgyse mehet férjhez schaj Ugyan, ki venné el ötödmagával?... - Anna! - szólt egy nap Lantos - Haragszom magára! Ka véletlenül tudtam negjhogy ott lakik a volt menyasszonyon,Jclánkáék házában és hogy kiiakoltf.tás^. előtt áll. . .A. házmester elmondott egyetmein t. . .Voltam a lakásukon is!... A leány sápadtan hajtotta le a fejét. - Mire való ez a büszkeség? - folytatta Pali - A nagyanyja azt mondta,hogy maga husz éves. Tudja-e,hogy harmincötnek néztem? Azt is elmondta,hogy évek óta maga az egyetlen gondozója a családnak...Ez szinte a lehetetlenséggel határos... Ez még egy férfinek is sok!... Anna szomorú,elgyötört szemén kibuggyant a könny.Nem mert felnézni főnökére. Pedig,ha szembe nézett volna vele,Lantos Pali szeméből végtelen gyengédséget olvashatott volna ki. Pali néhány pillanatig hallgat ott.mintha várta volna,hogy Anna mondjon valamit .Anna azonban nem szólt,csak a könnyei folydogáltak csendesen.Végül is Lantos törte meg a csendet és halkan,szakgatottan beszélni kezdett, - Ma reggel még egészen más gondolatok jártak a fejemben,de amióta a maga nyomoruságával találkoztam, megváltoztak szándékaim és az érzéseim...Anna!... Én a maga kis családjának élére állok...Szakitcttam a menyasszonyommal...Na- . gron szerettem Őt,de lemondtam róla,mert nem méltó a szerelmemre...Nem baj,