Hetikiadás, 1932. január-december

1932-11-22 / 47 [1518]

•, . . . . , ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Heti k i a & a s • ^ K. szekció 47. sz.1932 .nov.22. á.oldal. /:"Megbékélt lelkek." Folytatás.:/ majd megnyugszom én is...Anna! Én feleségül veszem magát, ha maga is ugy akarja. . .Egyelőre nem Ígérhetek mást,mint azt,hogy visszavarázsolom a maga husz esztendejét I í.. 4. Lantos Pali három héttel a szakitás után,cshndesen,minden feltűnés nélkül oltárhoz vezette Sándor Annát.Jolánkáéknál éppen akkor zsúr volt s egyik "barátnőjétől hallftta meg a hirt.Elsápadt. Az ujján még most is Pali kariko.gyürüje csillogott. Másnap felkereste Palit,úe nem fogadta.levelet irt neki és megkérdezte, -ni történjék a jegygyűrűvel? Ezt a választ kapta: "Tegye az emléktárgyai közé és irja hozzá kommentárképen a "Tetemrehívás" befejező sorait: "Volt egyszer egy leány,aki ugy játszott a legénnyel,mint macska szokott az egérrel..." Hiába peregtek most már Jolánka könnyei.Visszasirni nem lehetett azt,akit végeredményben mégis csak szeretett s mégis olyan sokszor, súlyosan megbántott. 5 . Anna mint asszony is bejárt az irodába,mert nélkülözhetetlen volt. Az otthona megváltozott.Szakácsnője volt,a gyerekek-mellett pedig nevelő. Meg volt mindene, semmiben sem látott szükséget.. .Még sem vc.lt boldog.»• Bdnt#tta,hogy uton-utfélen a szemébe mondták,hogy Lantos csak azért vette el,mert Jolánkán bosszút akart állni. Két hónapja volt már asszony és Pali még a lakást sem nézte meg...Ismerte az ura érzelmeit,nem is kivárt-tőle lehetetlent,de legalább a látszat kedvéért szólhatott volna hozzá néhány nyájas szót az idegenek előtt.Mennyi keserűségnek,tüszu^ásnak vette volna ezzel elejét... • 6. Pali egy izben fültanuja veit,amikor a lányok spionsággal vádolták s Őt okolták az egyik leány elbocsátásáért.Várta,hogy Anna visszavág nekik,de a végtelen türelmű asszony csak hallgatott... Pali furcsa,jóleső melegséget érzett a szive táján.Alig tudott közönyt erőltetni az arcára,mikor belépett az irodába. Egyenesen Anna elé lépett. - Miért olyan szomorú? - kérdezte - Bántotta valaki? Anna tagadólag rázta a fejét.. - Miért kiméli azokat,akik gonoszak magához? - Igazán nem bántott senki! - Becsületszavára mondja ezt? Anna könnybelábadt szeme egy pillanatig végig siklott kirzóin,majd lehajtotta a fej ét.Képtelen volt elárulni őket. - Mondom, senki sem bántott!... - Maga a földkerekség legjobb szivü teremtése...Fel kellene akasztani akasztani azokat,akik bántani merik!... - vigasztalta. • 7. Palinak hivatalos ügyben hosszabb időre el kellett utaznia.Búcsúzáskor sokáig,melegen a szemébe nézve mondta Annának: - Szemem vagyok,hogy itt kell most hagynom,kedves.Kér jen tőlem valamit, ígérem,hogy fejedelmien bokezü leszek. - ITem kérek mást,csak adja vissza azt,amim volt: a koldus szegénységet, a szabadságomat s az én kis testvéreimet,mert ez az élet elviselhetetlen nekem! - Mindig csak ok! Hát maga nem vár semmit az élettől? - Semmit! Megszoktam már,hogy az én szivemnek minden vágya hajótörést szenvedjen... - Ne sirjen,kedves! Ezek a könnyek égetik a lelkemet! Ml bántja? • - Mi haszna van meg mindenünk,ha a legszükségesebbet nélkülöznünk kell. A szeretet!...Meg aztán, lássa,itt van szegény,vak nagyanyó...Olyan rettenetes hallani keserves sóhajtásait...Kesereg,mert érzi,hogy valami nincs rendjén. Heteken keresztül mindennap felvette az ünneplő ruhaját s várta magát...De maga nem jött...Egyszer sem...Most már csak imádkozik,ki akarja könyörögni az Istentől azt, ami hetediziglen elkerülte a családot: tv csendes nyugodt boldogságot! - Kit tartana maga boldogságnak? - Ha maga is ugy szeretné őket,mint én s ha néha eljönne hozzánk...Segítene nekem megvigasztalni Őket. Ha ők jókedvűek,akkor...azt hiszem...egy kicsit én is boldog lennék... *