Hetikiadás, 1932. január-december

1932-11-08 / 45 [1518]

/:"Durák.

M Folytatás:/ A sürgetés sem hozott több eredményt. Az igazgató arca percről percre komolyodott . - Igy is jó! - szólt aztán szigorúan. - A következményekért magatokra vessetek!...Büntetésül az egész osztályt osztálykönyvi megrovásban részesítem, aminek nagy kihatása lesz a jövőtökre! Azzal lassú léptekkel felment a katedrára, mintha az utolsó pillanatig várná a tettes önkéntes jelentkezését. Abban a pillanatban, amikor leült, hogy az egész osztályt megszégyenítő Ítéletet végrehajtsa, megismétlődött másodszor is a mai eset. Egy piszt

r

»lydurranás hallatszott. Mindannyiunkban elhűlt a vér!...Mi lesz most?! . .. Az igazgató egy másodpercre sem vesztette el a lélekjelenlétét, hanem vizsgálódva, szimatolva tekintett körül. Aztán kényelmesen felállt, felemelte a széket, melynek négy lábát Átlagosság felé tartotta. Megértően bólintott. - Látja, tanár ur, éretlen gyerekcsiny az egész!...Valamelyik haszontalan kölyök hegyes szeget vert a szék mind a négy lábába és gyerekpisztolyba, való papirkapszlit ragasztott rá...Amint valaki leült, a hirtelen ránehezedő suly következtében felr-btan a puskapor...Itt vannak a rózsaszinü papirfoszlányok... ^<ták tanár urat ol:' - ' - -. - áreg. - Igy nevetségessé ionni engem ez egész iskola előtt!...Ezért elégtételt követelek!...Ki kell zárni az e^jsz osztályt az ország összes középiskoláiból! - Csak nyugalom, tanár ur!•..Az ártatlanokat nem lehet megbüntetni!... Kegyed kissé túlzottan szigorm a gyerekekhez! Valamivel több szeretet vigyen magával az iskolába, akkor majd egyiknek sem jut az eszébe, hogy a sokszor meg sem érdemelt szekundáért gyerekeser ostobamódon álljon bosszút!... - le igazgató ur-...! - dadogta a Durák zavartan, az igazgató azonban egy kézlegyintéssel leintette. - Jó, kérem, önnek is igaza van! Ilyesmit nem lehet megtorlatlanul hagyni! A tettest, mihelyt megtaláljuk, példásan meg f^gom büntetni!.. .ITektsk pedig csak annyit mondok, - fordult felénk és hangja pörölj szerűen csapott lelkünkbe - szégyelje magát az, akiben nincs annyi lelkierő, hogy egy ostoba tréfát, ha már elkövette, nem meri bevallani! .. .Egy napi haladékot adok! Ha. a tettes önként jelentkezik, egyszerű bocsánatkéréssel szabadul s még a nevét se tudja meg senki!...le ha bujkál és nem jelentkezik, 3Zigoru vizsgálatot inditok!.... Válasszatok!... Ezen az órán Túrák tanár ur olyan enyhén osztályzott,hcgy nem jutottunk szóhoz a csodálkozástól. A fenyegető nagy vizsgálat nem következett be, ugy látszik, hogy a tettes önként bevallotta bűnét az igazgatónak és megkapta tőle a "beígért abszoluciót. , A Durák pedig legnagyobb örömünkre még év^közben sürgősen áthelyezését kérte más iskolához. Egy percig sem sirtunk utána!... - BARANYAI RUDOLF -