Hetikiadás, 1932. január-december
1932-11-08 / 45 [1518]
D UR | K. - Iskolai emlék. Különös dolgok történtek a III.B-ben. Túrák tanár uré volt a követke <o óra. Halotti csend várta. Mindannyian "belemélyedtünk a természetrajz könyvünkbe,hogy mé§ egyszer elolvassuk, mert .jaj volt annak, aki csak egy "és", vgjgy "pedig" szócskát is elhagyott a leckéből. Túrák tanár ur - vagy ahogy nagy titokban hivtuk: "a Durák" - bejött a terembe,felment a katedrára és kinyitotta az osztálykönyvet .Ili alatt fellát'Jzta, furcsa hang süvitett át a temetői csenden: - Haa-haa-hapci-pci-pci-pciha! ... - Mint mikor a kis macskák elkezdenek cikákolni. A Durák tüsszentett ilyen nagyot, Ugy látszik, meghűlt,' Meg sem mertünk mukkaniii. Tapasztaltuk már máskor is, hogy amikor őkelme náthás, akkor amúgy is állandóan rossz hangulata valósággal tűrhetetlenné válik. Vésztjósló szemmel nézett körül,aztán elöntött valamennyiünket a szekundák özöne. . t * Másnap övé volt az első óra. Számtan...Az előző napi szekundák nyomasztó emléke mára még nem mult el. Túrák bejöttét valósággal siri csend fogadta. A tanár ur - szokás szerint - bevetette magát a székbe s ebben a pillanatban erős durranás rázta meg az osztály néma csendjét. Mint mikor egy pisztolyt sütnek el. . Rémülten ugrottunk fel. A Durák halotthalványan emelkedett fel ültéből és alig hallhatóan dadogta: - Mi...mi...volt ez? Egymásra néztünk.Erősen gyanakvó szemmel vizsgáltuk egymást,mert első pilla natban mindannyian azt hittük,hogy valo.melyik elszánt, elkeseredett társunk követett el meggondolatlan merényletet.Durák reszketve tapogatta végig tagjait. Percek teltek el.mig nagy nehezen megnyugodtunk.A tanár urnák egyébként mindig vörösbe hajló arcából most hiányzott minden szin. Ceak a rezemé lövellt vészes villámokat. Kissé remegett a hangja,mikor megszólalt: - Remélem,'egyiktéknek sem jutott, az eszébe ,hogy bolondságot csinálj«n és óra alatt pisztolyt sütögessen!...Mert amelyikről ezt megtudom, azt ar. akasztófára juttatom! .. .Igenis, akasztófára!.'. .'És most térjünk át a legkisebb közös többszörösre!...Molnár!... . „ Szegény Molnár Pista!...Ö volt egyébként az osztályelső, de ma meg o sem tudott többet,mint a hatból bukásra álló Guth Pali. Vessünk fátyolt r. múltra... Még a legöregebb iskolai annalesek sem emlékeznek olyan szekundaáradatra,mént amilyen ezen a számtanórán folyt... Most két napig csend volt. Azután megint egy olyan nap következett^melyen az első óra a Duráké. Amint leült,olyan hatalmas dörrenés rázta meg az osztályt, mintha egy kisebbfajta ágyút sütöttek volna el. A levegőt löprrfüst kesernyés szaga töltötte meg. Most már a Durák sem fogadta a dolgot olyan könnyedén, mint a. minap, mert ezt a dörrenést máshol is meghallották. Ijedtarou tanárok nyitottak be hozzánk és a folyosóról száz riadt riadt gyerekszem bámult az osztályunkba. Mindenki azt várta ott leint,hogy véres hullát hoznak ki tőlünk.. Bejött az igazgató ur is. - Mi történt itt, tanár ur? - kérdezte aggodalmastól* - Nem tudom! - felelte a Durák és nem csak a hangja'reszketett. - Ez mar a második eset, hogy amint bejövök és leülök, ilyen pisztolyszerű durranás ijeszt meg...Az első ecetet éretlen gyerekesÍnynek tartottam es napirendre tértem felette...De most már vizsgálatot követelek!...Szigorú vizsgalatot és eltetet elt ••^•^ niní y árt me gtudjuk, ni történt! - nyugtatta-meg az igazgató a méltóságában vérig séitett tanárt. Jóságos, szelid arcával az osztály fele f ° rdU _Gondjátok meg, gyerekek, melyiktek engedett meg magának ilyen tréfát?../ jelentkezzék az, aki ludas a dologban!...Most az egyszer még elnéznem neki!... Mintha az egész osztály megmerevedett volna,nsenki sem mozdult. Az igazgató várt néhány pillanatig és szeme várakozásteljesen jart egyikünkről ar ma-
