Hetikiadás, 1931. január-december

1931-12-29 / 52 [1517]

Régi farsangolás. _ ' \Aj wlí^t^.­amióta írott emléke maradt a magyar nép szokásainak és cselekede­teinek, minduntalam találkozunk ezzel a kifejezéssel: vidám lakás, ami mai nyelven azt jelenti, hogy jól érezték magukat,vagyis mulatoztak. Van egy régi magyar közmondásunk: á bor a menydörgös menykőre is jó. ,seink ugyancsak g\a­korolgatták ezt a bölcs megállapítást a valóságban is. i.kár öröme,akár bánata aladt a magyar embernek, fölös érzéseit megosztotta, vagy belefojtotta az ital­ba. Innen támadt azután a külföldnek sz az~elismeráse, hogy a világ egyetlen egy nemzete sem tud ugy mulatni,mint a magyar, -nnyi urisag,mináig pattanásig feszült jókedv , gondtalan pajkosság.de emellett a hc tárt at ne., lépő udvarias­ság található a vígan lakozó magyar legényben,hogy az idegen szemlélő alig telik be a csodálkozással. Ezer esztendeig mindig akadt valamink az örömre.dó még inkább a bánatra. 11 vei pedig vitézi kardforgató nemzet bujában óiségat,hanem inkább ital mellett feleitget leesett fejjel, szomorú szivvel,de mindig ütésre ránduló kemény ököllel ? mulatós duhajkodó hírünk támadt. A régi krónikák,melyek eltorzí­tott színben,látták a magyart,az ezer és néhány év előtt ,011, és történelmet, iegyeigető jámbor szerzetesek leirásán is megérzik ez az álmélkodás, bár egyéb­ként ugy festik le őseinket,mintha nem is emberek,hanem emberbőrbe bujt ördö­gök lettek volna. Svájcban Írogatta fel hideglelős észrevételeit és fogvacogtat tapasztalatait eg§» szent galleni tudós bencés barát,aki nekünk megbecsülhetet­len müv elődé s törté ne ti adatokat őrzött meg,cirkalmas betüa pergamenje in. Sz az első,nyom,az első megbízható forrás,melyből a müveit nyugat" megismer te a rette­gett és gyűlölt magyarban az uri és gavallér duhajkodót. A későbbi századokban az Árpád -királyok korában a német krónikák ugyancsak gyűlölködő hangú megemlékezései között fel .ünést kelt Ottó frizingai püspök kinyve.A diplomata,hadvezér és egyházfő Vak Béla királyunk udvarában fordult meg nem egyszer követképpen ás ^udos ember lévén ellátogatott tanulni, a magyar nagyura k,akkor még egyszerű,de,ázsiai pompával ékes tanyáira. Naplójá­ban megörökít néhány ilyen vidéki áldomást. I. intha csak a huszadik,század vala­melyik" falusi uri társasagának mulatozását látnánk ugy regge<b felé,éppen ugy hat ránk a félelmetes erejű Bél nádorispán; a "fogatlan ven farkas" Fancsal volt nádorispán,akit soha senki sem gyűrt le sem nercben,sem fenácsban,sem pedig vigan lakozásban. iilyen gyönyörűség ,ma is olva sni,,hogyan farsangolt Úros po-^ zsonyi várnagy,a németek es csehek réme,aki legvérsóvárgóbb ellenségeit italozás közben,nyerte meg barátainak és utánozhatatlan uri fel lángolással húshagyó kedd reggelén rabjainak visszaadta szabadságukat, mert eo-yenes lelke irtózott a fogságtól . Ilyen magyar farsangi mulatozásokat írogatótt íel Ottó piüspök a tizenkettedik században. Hányszor,felsorolja, milyen bort és milyen ételeket szerettek őseink á:dk igy télviz ioején, amikor még az egyház is,külön időt szakit ki a viganlakozásra, bizony kihasználtak minden pereet és alkalmat.-Z olasz származású Nagy Lajos királyunk, koráig divatoz tak változatlan ősiességük ben a farsangi szokások, amikor az itáliai vitézek elhozták a szines, maskarás olasz karnevált és az álarcos,felvonulásokat. Ezek a mulatságok akkor még tisz­ta olasz lelkeik tükröztettek és csak évszázadok alatt nyomódott rájuk a magyar bélyeg, vagyis a borozgatás meg a vitézi játékok, melyek; él^tre-hclálra mentek karddal,buzogánnyal, vagy kópjrval.- Olyan nagyhirüek lettek ezek a farsangi viadalok, hogy messze országokból eljöttek rájuk a kiváló vitézek. ,Száz esztendő multán Látyás király idegeneket idecsalogató fényes udvara már egyre magyarabb. A nagy király erre is féltékeny volt. G-aleo ti emliti Írásaiba nehogy a reneszánsz, legnagyobb uralkodója maga tanítgatta mulatozni a külfölai előkelőségekét,bár nem igen kedvelte a bort és csak csín­ján fogyás ztgatta. x. lengyelekkel való szorosabb politikai kapcsolat, a közös királyok ós közös ellenségek uj korszakot teremtettek a magyar farsangolás és mulatozás történetében./- szilajabb magyarok az érzókenyebb^és kissé nőies szláv főurak sokban hasonlatos jellemvonása olyan nagyszerűen kiegészítette egymást,hogy ebből alakult ki az uri farsangolásnak, a vidámanlakasnak és borozgatásnak az az alakja,amit sirvavigadásnak emlegetnek a világirodalomban 1S> Aolyt.köv./

Next

/
Thumbnails
Contents