Hetikiadás, 1931. január-december

1931-12-22 / 51 [1517]

Gondolatok az év végén. Utolsó napjait éljük az 1931-es esztendőnek. Sok y árakozás köszöntötte eljöttét, a végét nincs okunk sajnálni. Nem hszta meg enyhülését az évek óta tartó súlyos válságnak, sőt rosszabbodás jirt a nyomában.A kivezető utat pedig elméletben sem latjuk tisztán,a gyakorlati életben még kevésbbé. Bátortalan kísérletek folynak minden oldalról,a politikai és gazdasági orvosok egész serege állja körül a beteget

t

de annak állapota csak nem a kar javulni. ŰZ egész esztendőnek egyetlen pozitív eredményeként talán a Hoovermoratera.umot könyvelhetjük el. Amerika következetesen halad kitűzött pi ogrammiának megvalósítása felé,amit bizonyit az is, hogy most 0&r törvényhozása által is elfogadtatta az elnöke által adott moratóriumot. Ott van a nagy baj azon ban,hogy az amerikai példa eddig nem talált érdemleges követésre.ledig az ünio rámutatott a köv étkező lépésre is. I int jól emlékezünk, többször kifejezte, ha ilandóeágáfc arra,hogy elengedi összes volt szövetségeseinek háborús tartó záy sát,ha ezek viszont f

lemondanak a jóvátételek behajtásáról. 3. jnos^ Amerika nem lt azzal a még mcst is érvényesülő mentalitással

t

amely a jóvátételi terhekkel sújtott országok bilincsein való minden kunnyitéstól irtózik. uZ Ünio önzetlen politikája eddig nem tudott visszhangra találni,de bizunk a.ban, hogy a jövő esztendőben legalább egy erőteljes lépest látunk ezen az uton. Nem törtónt lényeges haladás a leszerelés terén sem.A hajóhadakat illetőleg még csak folytak komoly megbeszélések,de a szárazföldi ói legi haderőkről ,leszánitva a teljesen általános és elméleti szólamokat,még ilyenek sem. AZ előbbi kérdésben lényeges haladást ramól.üuk a. jövőtől,ebben,az ügyben azonban nagyon keveset. Tudomásul vesszük,hogy 1932 januárjában ismét összeülnek Genfben a népes delegációk és a szónokok mind ékesen lógják ecsetelni a haboru. borzalma it, ramura tv a arra,hogy egy ujabb világháború az emberiség pusztulását jelentené. Ilyen beszédek fognak "elhangzani ,dé olyan kijelentés c egyik nagyhatalom képviselője sem fog tenni,hogy,mondjuk,hadseregünk létszámát"a felére, vagy negyedére szállítjuk le.Pedig ilyen cselekedetektől várna a világ jobb jövendőt anyagit jóléte és kultúrája érdekében.n nagyhatalmak fegyverkezésének csökkentése jelentené a leszerelés tényleges megkezdését és nem az,hegy például Dánia elbocsátja pár ezer emberét. Hc?szh© kétséf telenül lesz a leszerelési értekezletnek,de csak a genfi ipar ós kereskedelem" szamára. állandóan napirenden volt és van a gazdasági háború kérdése is. Itt sem láttunk számbavehető enyhülést,nemhogy a béke,hanem a fegyverszünet is nehezen,aka,r beköszönteni.Feltétlenül ^gazuk van azoknak,akik ezt a kérdést a leszerelésnél is fc-ntosabbnak tartják és "a szakférfiak ismételten sürgették az egészséges gazdasági forgalmat akadályozó vámsorompók lebontásai és nagyobb gazdasági egysegek létrehozatalát, heserű i óniaja a sorsnak,hogy éppen a legideálisabb gazdasági egységnek-.Nagymagvarorszagnak felbomlasztasát most már azok is kezdik sajnálni,akik ebben haiékonyan közreműködtek, ivutstkoznak t jeibei annak,hegy ezt az egységet,persze csak gazdasági ,szövétkezés formájában ismét vissza szeretnék állítani. Nagy magyar céljaink ós törekvésünk fentért vsával hajlandók vagyunk ezt mi is elfogadni ,de csak ugy,ha mind egyenrangú felek szereplünk,vagyis,ha mi adunk ^valamitekkor azért . egf elei a ellenértéket is követelünk. A jövő ezen a téren talán még a legkedvezőbb és reményteljes várakozással nézünk ebben az ügyben az uj esztendő fele. iddig is, amig a gazdasági élet fellendítésére radikális nemzetközi orvoslás törtnik,a kereskedelmi r szerződések tői is várunk kisebb javulást. Örvendetes,hogy Franciaországgal is már kedveiző e yezmónyünk van és talán • végre Csehorszap-gal is sikerül dülőrS jutni,A mi hely zetünkben ,sokat jelént a kis javulás is,hiszen minden kis gazdasági eredmény a magyar nép ujabb és ujabb csoportjait menti ki a gondok áradatában való elmerülóstál. ilis család vagyunk a nemzetek nagy társas-gában.Magyar ösaladunk sorsat nem választhatjuk külön a többitől s amikor minden gondunk es bajunk közepette látjuk,hogy mások,a nagyok is, hasonló bajokkal Küzdenek s amikor látjuk att>hogy ha nehezen is,de mégis csak indul a közös munka a bajok gyógyítására, biznuhk kell benne,hogy ez a nagy munka erőre kap ós siker fogja koronázni a fáradozást. Kitartásra és türelemre van még mindig szükség,de el fog következni a világ népei számára,ÍRV a nap-varnak is a lobáé iövendo.