Hetikiadás, 1931. január-december

1931-12-15 / 50 [1517]

DRAKULA ÉS A KÍSÉRTETIES KASTÉLY A ...eredeti tárcája. Irta: Sz.Torna Mária Nem sokkal előbb,hogy elindultam ennek a titokzatos .hatszázéves kastélynak megtekintésére, megnéztem a moziban és elolvastam a "Drakulát

,: .Nem mintha e Drakula és a várkastély összefüggésben lennének egymással, sot, semmi közük sincs egymáshoz. Merő véletlen csupán,hogy ennek a rémregénynerk elolvasása összeesett utazásom idó'pontjávai. Hogy ez az áldozatait vampir alakjában rémitgető Drakula milyen szörnyűség? Tessék csak idefigyelni! Van egy katona ismerősöm,aki éppen akkor volt nálunk látogatóban,amikor befejeztem a regényt.Elmondtam neki,milyen rémes ez a könyv s hogy mennyire a hatása alatt vagyok. Kinevetett. Kezébe nyomtam a regényt.

( - Olvassa el és azután mondjon róla véleménytt - szóltam. Egy hét múlva visszahozta a könyvet. Jelentőségtelesen néztem r'. - Ne is kérdezze! - válaszolta csendesen. - Szégyen,de való,hogy egy hét óta csak ugy merek lefekedni,ha kardomat a kezemügyében tudom!... - LIaga, a harctereket járt hoc katona? - gúnyolódtam. - Csak nem fél? - Ne csúfolódjek!...Nekem is vannak idegeim. Miért nem mondta,hogy ez ilyen szörnyűség? - Mondtam én, de maga kinevetett.. Aliért nem hagyta abba, ha látta,hogy az idegeire megy? - Hiszen épen az a borzasztó,hogy nem lehet letenni, ha egyszer belefogott az ember!... Ezek szerint nem csoda,hogy feldúlt idegekkel indultam el a kisérteties várkastélyba. A vonaton aztán kiderült,hogy az idegeimet a Drakula teljesen tönkretette, Igen előkelő társasággal utaztam: egy református pap, egy orvos és a "Santerra biboros" voltak útitársaim.Olvasás közben hirtelen nagyot sikitcttam. és szegény Santerra hangos koppanással zuhant a földre. - Teremtő atyám!,..Mi lelte? - mondta az orvos s máris szolgálatkészen iparkodott lelket verni "belém. - Jaj, a vampir volt az ablaknál!... - Vampir?... - csodálkoztak útitársaim, - hiszen csak egy fekete holló repült el az ablak előtt! Elszégyeltem magam s bocsánatot kérve, folytattam az olvasást. Késő este volt,amikor utam céljához érkeztem. Nagyon fáradtnak éreztem mariam s nyomban lefeküdtem. Hamarosan el is aludtam. L Vonitásszerü üvöltés riasztott fel álmomból. A következő percben újra felsikoltottam, mert - óh borzalom! - nem messze tőlem a Drakula félelmetesen izzó szeme villogott felém. -Mi a baj, kedvesem? - kérdezték a szomszéd szobából. - A Drakula van itt! ... - nyögtem keservesen. - Drakula? Ki az? Mi az? Oh, boldog emberek! Még azt sem tudják, ki az a Drakula!...Mikor megmagyaráztam nekik, hát ők is kinevettek s talán méltán is, mert ijedelmem tárgya egy ócska, imitt-amott világitó vekker veit. Az éjszaka hátralevő részét nagyon nyugtalanul töltöttem el. Igen zavart a padlónak, ajtónak, ablakoknak szűnni nem akaró pattogása. Reggel szóvá istettem a dolgot. A kapott felvilágosítás azonban, ahelyett,hogy megnyugtatott volna, még a meglévő csepp kis bátorságomat is elvette. • - Hát bizony, igy van ez! - mondta vendéglátó gazdám felesége. - Mint minden régi várkastélynak, ugy ennek is meg vannak a maga kisértetei. llé zd. , i.t, a szobád mellett van egy kis fülke egy koporsóval, benne egy csontváz, a koporsó mellett van egy kis padka, azon ül egy másik csontváz... - De hát miért nem távolitják el innét? - Kérdeztem. - Minek zavarni őket? Igy alusznak azok már hatszáz ó^e! - Szörnyű!... - Itt a szalonban - mi még sohasem hallottuk - nllitólag egész éjjel jönnek-mennek, suttognak a szellemek. Egy másik szalonban két öreg dáma kötöget. A cselédség sokszor hallotta, amint a kötőtűk összeverődnek...A ház előtt egy fehérruhás hölgy sétálgat egy nagy kutyával.Aki közelébe merészkedik, azt a he-