Hetikiadás, 1931. január-december

1931-12-01 / 48 [1517]

A eredeti tárcája. Irta: Sz. Torna Mária. Szótlan tétlenségben ültek a félhomályban. Dóra ölében csukott könyv, az ura vele szemben egykedvű unalommal cigarettázott. A férj feltörő sóhaja törte meg a nagy csöndet. - Ma egy éve, hogy megesküdtünk!... - Megbánta? - kérdezte Dóra és mereven ránézett az urára. - Talá n nem, de be kell vallanom, hogy nem sok örömet hozott nekem ez az esztendő... - Mi jót várhatott az olyan frigytol, mint a miénk? Érdekházasság!... - Nem vártam sokat, de ennyire keveset sem... - Még arra sem méltatott, hogy megkérdezze, akarok-e a felesége lenni?... - Önző voltam...Nagy hiba volt ez tőlem, belátom... - Mégis magáh»z mentem! - Tudtommal senki se kényszeritette erre...Talán csak azért jött hozzám, mert mindenáron asszony akart lenni!... Dóra szeme haragosan megvillant. - Azt hiszi?!.. .Ha ténjrleg ez lett volna a célom, akkor már az első napon faképnél hagytam volna!... - Hát akkor miért lett a feleségem? - Megcsömörlöttem az otthonomtói és ez volt az egyetlen mód arra,hogy elkerülhessek hazulról... - Na, akkor eben gubát cserélt!...Azt hiszem, az uj otthtnát is elég csöm*rletesnek találja! - Miről gondolja? - Látom! - Ajánlom,vegyen szemüveget,mert rosszul lát! - Hogy értsem ezt? - Ugy, ahogy mondtam! - Nem értem! - Meg vagyok elégedve az i'tthonommal! A férj bizonytalanul nézett asszonyára. Halkan kérdezte: - Velem is? - Sokkal külömb, mint gondoltam. - felelte Dóra őszintén* - Pedig tudja, hogy a pénzéért vettem el. - Ezért a vétkéért egy év alatt alaposan megbűnhődött! - Gyűlöl? - Nincs rá okom... - Ha egy évvel ezelőtt tudtam volna azt, amit ma tudok, akkor egy szál kartonruhában is el mertem volna venni. - És mit tudott meg egy év alatt? - Azt, hogy házias, igénjrtelen és maga varrja a ruháit...Nem kell cseléd, mindent maga végez, még a piszkos munkátclsem riad vissza... .Honnan tudhattam volna én ezeket?...Az elkényeztetett, dúsgazdag kisasszonyt sohasem láttam lolgozni?... - Nem volt semmihez kedvem otthon... abban a pokolban!... - Miért nem öltözködik most is ugy, mint régen? Miért nem ondoláltatja a haját?...És a keze?!...Úristen, mivé lett a maga gyönyörű szép keze!...Ha meglát jákaz ismerősei ilyen Hamupipőkének, még sajnálni is fogják!... Dóra vállat vont. - Azt hiszi, törődöm velük? - De engem bánt! Tal^n kevés a pénze? Felemelem a háztartás költségeit! Semmiben sem szabad szükséget látnia! - Hová gondol? Hiszen felét sem tudom elkölteni a pénznek. - Mindig ilyen takarékos volt? - Ma sem vagyok takarékosabb, csak maga tulbőkezü! - Akar szórakozni?-*'. .Szivesen elviszem bárhová! - Az otthonomat többre becsülöm minden szórakozásnál. - De én nem birom ezt az életet igy tovább! ^ - Mi baja van most egyszerre? )