Hetikiadás, 1931. január-december
1931-09-29 / 39 [1517]
OS.BÍ! Ö^C^U i — uMa^AGQs. L p>» f i T » + eij.. CSÁRDÁS KIS KALAPOT VESZEK * ci te* H A . eredeti tárcája Irta: Sz.Torna Mária Ahogy megjöttem a nyaralásból, megdöbbenve néztem a szembe Jövő hölgyek: -- A csuo.ába is! - kiáltottam fel, - Miféle kalapot viselnek ezek? Milyen pörge! És ezek a tollak! .. .Oh, magasságos egek!...Csak nem ez a legújabb divr--. i.. Na,szervusz Herr Mayer,ha nekem is ilyet kell viselnem!... Az uram megbotránkozva nézett rám. - Ilyent?!.Még csak az kellene! Gyorspostával küldenem vissza falura' Hogyne, majd pont ilyen maskarában hagyom Járni! Mi maga? Parádés kocsis? -- De,ha egyszer ez a divat! - ingerkedtem, pedig közben engem is majd' 1 kirázott a hideg,amint a kalap,ásárlásra gondoltam.Dehogy is kell nekem ez a félrecsapott valami.melynek.nem tudom kicsoda, nyilván túlzásból, a kalap nevet adta, •"• Mit törődöm én a divattal!.. .Azt akarom,hogy uriasszőnyhoz illően, tisztességesen öltözködjék!... - Na,most^aztán megadta neki!...A kegyelmes úrral gyűlnék meg a baja, ha ezt a kijelentését hallotta volna!...Mert az a parádés kocsis kalapos hölgy ott a felesége... - Evvel a kalappal? - Hát most ez a divat Járja. LáthatJa,hogy mindenkinek ilyen van. - De maga nem mindenki! Maga az én feleségem és én egyenesen megtiltom,hogy ilyesmit a fejére tegyen! Nem tűrök sem állatseregletet,se csendéletet a fején" Legkevésbbé pedig egy ilyen feje búbján félrebillentett kCcsiscsákót! .. .Az érfeleségemen ne mulasson senki!,.. Igy veszekedtünk már előre azon a kalapon,melyet még meg se vettem.Hogy egészőszinte legyek,a lelkem mélyén ép ugy felháborodtam emiatt a diuat miatt, mint o. Tekintettel a korai hidegre,meg arra,hogy nem volt téli kalapom,hamarosan nyélbe kellett ütnöm a vásárt,Nem sziveseh indultam el,féltem,hogy valami CSC&F. "bogarat sóznak a nyakamba.Mindössze tiz pengő lapult meg szerényen a bukszám mélyén,hogy még Véletlenül se tudjak valami feltűnő modellt vásárolni .Tiz pengőór : . csak egy egészen egyszerű,struoementes kalapra számithatok.Nem is mentem a megszokott üzletben,hanem egy nagy gyári raktárt szemeltem ki .Ugy okoskodtam,hegyezerötszáz kalap közül majd csak akad egy,amelyik se nem állatkert,se nem zöldséges stand és^meg az uram is meg lesz vele elégedve. Ahogy beléptem az üzletbe,tizen is szaladtak elém.Örömmel állapítottam meg. hogy egyedül vagyok vevő,mert igy kedvemre válogathatok és nem fognak türlmetlenkedni. Az egyik mamzell elém tóit • egy kalapot. - Méltóságos asszonyom, méltóztassék ezt a párisi modellt megnézni! Ugye, remek? Valóságos költemény!... Hm!...Azt mondta,hogy költemény!...Pedig az irodalmi hasonlatnál maradva, inkább mondhatott volna rémregényt!...Görbe kis serpenyőiorma volt,felfelé álló. nagas szegéllyel, elölről hátra kunkorodó tollal .Annyira megdöbbentett ez az elér:, tartott szörnyűség,hogy elfelejtettem tiltakozni a nekem nem is Járó titulus ellen.Különben úgyis mindegy!...Tisztában voltam azzal,hogy mire fizetésre kerül a sor,addigra úgyis csak "a hölgy" leszek. - Náthát!,..Tessék csak a tükörbe nézni! Igy még még nem állt senkinek kalap a fején! Felséges kalap-arca vari: v étek volna ezt a gyönyörűséget itt hagyni! Megembereltem magam.Benéztem a tükörbe.Oh borzalom! Ugy festek,mint a cirkuszi bohóc,akinek legalább is nyolc számmal kisebb a kalapja,mint a feje.Szinte belepirultam az elémtáruló groteszk látványba. - TJiüh, de rossz izlése van! - mondottam rosszaiban és a pörge kalapot lepöndöritettem a fejemről. - De kérem,hogy mondhat ilyet! Ez kitűnően áll,csak kissé tán még szokatlan. - Kissé?...Nagyon is!... - nyugtattam meg s hagytam,hegy irigylendő gráciával egy másikat biggyesszen a fejemre. Ez ugyanaz volt zöldben.A különbség csak annyi,hogy ennél hátulról Jön előre a toll. - Le vele! - Kár! - Bizony kár! Kár a szóért.kisasszony.., - Talán ez? Kézben is látom,hogy ez Jól fog állni,Nem mindennapi darab! .Hahez egy kissé pikáns arc kell. Tyüh! Eszembe Jutott az uram. Félrelöktem,nem is mertem felpróbálni.
