Hetikiadás, 1931. január-december

1931-06-02 / 22 [1517]

/:"Házat nézünk" Folytatást/ vet,hogy másfél órát kell utána kutyagolni?!... Ügynökünk zavartan nyelt egy nagyot és gyorsan másra terelte a szót. - Tessék beljebb f áradni !.'. .NézEék meg ezt a gyönyörű parkot!... Mintha ilyen "parkot" már láttam volna! Ez a park nem volt épen mesterséges, kényes emberi kezek által gondozott,hanem olyan,ahogyan a Teremtő megalkotta... Ilit szépitsem a dolgot? A "parkot" bizony enbermagasságra felverte a gaz.Véges emberi számítás szerint évek óta nem érintette földjét ásó,vagy kapa...ügynökünk nem állta szemrehányó tekintetünket,hanem elfordulva vakar* ta feje búbját,ahogy az előttünk tornyosuló "villát" nézegette. Villát mondtam? Ezennel bocsánatot kérek az összes villáktól,hogy egy pillanatig is vonatkozásba mertem őket hozni azzal az előttünk emelkedő, valamivel , Mondjuk: romhalmazzal.Lehet,hogy ez a valami úgy ötven évvel ezelőtl .g büszkén viselhette a villa nevet,de azóta!... .Hiszen tudom én,hogy mindéi mulandó ezen a világon,de„hogy ennyire mulandó lehessen valami!?... Merengésemet Margit íáradtnak tetsző kérdése szakította meg. - Hol a torony?...És hol a manzárd?... Az ügynök csak hápogott,mint a partra vetett csuka.Bizonytalan kézzel mutatott az "objektum" tetején meredező romra.Mert hiába,romhalmaz volt az, még pedig anno egyből. - Nézzük meg belülről! - indítványoztam. Margit ijedten nézett rám, - Felesleges, azt hiszem!...Már a külseje is annyira elbájolt ennek az obj- tömak,hogy a belsejét magamtól is el tudom képzelni! Inkább lássuk a gyümölcsöst! *i Az ügynök láthatóan megtört.Nem szólt az egy szót sem.Némán ment előttünk,mint az alvajáró.Alighanem meglátta rajtunk a megdöbbenést.Na,a gyümölcsössel is hamar beteltünk.Igaz,hogy nagy volt,fa is volt benne talán nyolcvan darab,de ezeknek fele elszáradt,szélütött volt,másik fele meg csemete. Mit folytassam? Bevallj.am,hogy szivattyús kútnak még a romját sem láttuk, csak egy elvénhedt,korhadt kerekes kutat,melynek még a közelébe sem mertünk menni?... Elmondjam még,hogy az egyik,a legközelebbi,mintegy két kilométer távolságban lakó intelligens szomszédunk egy öreg báróné,akit itt őriznek,mert bolond?Vagy,hogy a másik szomszéd egy szószátyár falusi lócsiszár,aki szerencsellenségünkre épp akkor toppant elénk,amikor lemondóan összenéztünk Margittal.Ez legalább egy kis élénkséget hozott közénk,mert fáradtságot nem kiméivé.hétszeres áron akarta nyakunkba varrni pirinyó szőlőjét. Margit végül is elővette az ügynököt. - Hallja! Hát volt magának szive, minket kicsalni erre a rettenetes helyre? ~ Bocsánatot kérek! - nyögött keservesen. - Nem tud.tam,kérem szépen, hogy ilyen rossz karban van ez az objektum... # Hát a2 hogy lehet? \ - Ugy,kérem alássan,hogy ezt az objektumot csak tegnap bizták ránk és • én,őszintén megvallva,még nem jutottam hozzá,hogy megnézzem...Azt hittem... könyörgöm...azt gondoltam,hogy amikor a háztulajdonos annyira feldicsérte, annak legalább a fele igaz lesz!... - Es mennyit kér ezért a vacakért az az úr? - Huszonötöt, kérem alássan! - húzódozott az ügynök a felelettel. - Na,annyit megérdemel a háztulajdonos is,de maga is! - mondta ki a szentenciát Margit es karonfogva engem,elindult az állomás felé,határozott léptekkel gázolva bele a végtelen homoktengerbe... Hazaérve Pestre,azonmód porosan,lehervadva beültünk egy előkelő moziba - pihenni.4>ait aztán itt megértünk,az betetőzte az amúgy is gyönyörűen eltelt napot...Megáztunk.Bent a moziban...A nyitott tetőt t.i.nem lehetett elég gyorsan fölénk húzni,oly hirtelen szakadt ránk a zápor...Az esőtől felásott bordó plüsszékek aztán halvány pirosra föstötték ruháinkt...De ezzel már nem sokat törődtünk,inkább nagyokat mulattunk a moziban egyremásra kinyiló esernyőkön...A zápor egyszerre elmosta a mi rossz kedvünket,