Hetikiadás, 1930. január-december
1930-03-04 / 9 [1516]
Az ogyik román ellenzéki lapban érdokos fejtegetés jelent meg legutóbb, mely a legkomolyabb formában felveti azt a^érdest, mi értelme van annak, hogy Románia ragaszkodik a kisantant fontartásához. A román lap fejtegetéseiben^tisztán román szempontból kiindulva megállapítja, hogy a kisantant fennmaradása egyedül Csehországnak létérdeke, míg a kisantant másik két állama választhat a Kisantant f entartásának lehetősége,ós a másik ^ehetőség között, anélkül, hogy r ezzel megsértené államának életbevágó fontosságú érdekeit. Bármennyire különösnek látszik az, hogy épen román részről vetik fel a kisantant tová.bbi létjogosultságának problémáját, ennek a kérdésnek megoldását•tényleg f a leghelyesebb magukra a románokra rábi zni < akik ugy latszik kezdenek már a kijózanodás útjára lépni. Az a román politikai alantétól,moly szerint a kisantant fcnt&rtáusa egyedül a cseh érdekek szempontjáéból szükséges elengednetétlenül, nem lehet uj sem a politikai,sem pedig a gazdasági helyzet közelebbi ismerői előtt. Csehország ugyanis fontos szerepet kivan játszani Közópourópa politikai életében ós bármennyire naivan agyafúrtnak tekinthető egy máról holnapra keletkezett kis állam politikai vezetői részéről az a törekvés ,hogy a világ népeinek sorsát saját eszejárásuk szerint ós olkoptatottnak bizonyult üres modern frázisokkal kivarrják irányítani, - mégis érthetővé teszi ez. a törekvés azt, hogy miért hittek el végre maguk a cseh államférfiak is azt, amit uton-utonfélcn folyton hirdettek, hogy az uj cseh államra nagy szükség van, mort magasabb hivatása van Közepourópában. • . Ez a törekvés azonban a maga meddőségében meg mindig nem szolgaihat okul arra, hogy két más iobb sorsra érdemes állam ennek a politikai törekvósZfüggvónyévó váljék ós azért, hogy Csehország politikai szerepet játszhassak, Románia és Jugoszláivia feláldozza logominonsobb állami érdekeit. ,/nek f Meg érthető volt ez a törokvós addig,amig létérdekük egybefüzto a három államot ós a kölcsönös védelem biztosítása, különösen Magyarországgal szemben,érdekeiket egy kalap alá hozta össze. Az idők forgása azonban lényegesen változtatott a helyzeten ós ma már mindegyik állam nagyon is jól tudja, hogy közvetlenül Magyarországtól nincs mit tartaniak,ha pedig más oldalról éri őket támadás, akkor épen hűségesnek különben sem mondható szövetséges társai részéről aligha várhataxk segítséget. Magyarország megszűnt már az a fenyegető rém lenni, aminek kezdetben kikiáltották ós nagyon is jól tudja a kisantant mindogyik állama, hogy egy iól ^megfontolt békorovizió könnyen kiegyenlithetá' a fennálló különbségekot. A békerovizió, ma már nagyon jól tudjuk,nem veszélyeztetné egyik állam látót ós fennmaradását som, sőt megerősítené / hatalmi pozícióját és belső erejét* Sem Románia, sem Jugoszlávia nem tarthat Magyarország részéről jövő meglepetéstől. Ha pedig a különbségeket becsületes és békés uton rendezhetnék, nem kellene attól tartani ok,hogy Magyarország a Közép-Duna folyásán tul fekvő érdekeket veszélyeztetné. A má„sik eshetőségtohát az volna, ha a kisantant eszméjének ^feladá.sa mellett uj t alapokat keresnének az utódállamok a megegyezésre ós békés egymás/mollott/ólésre. Ez a törekvés, mint a román lap említett cikke mutatja, ma már korántsom utópia és elméleti elgondolás, hanem á gyakorlati politika napról-napra fokozódó ós egyre erősbödő kívánalma. A történelmi erők törvényei ennek a másik eshetőségnek az érvényesülését követelik / ós a lassankint magára maradó cseh politika minden izotlonkedóse sem képes sokáig feltartóztatni az osomények rohanó áradatát,
