Hetikiadás, 1930. január-december
1930-06-24 / 25 [1516]
OK Heti kiadás. 25. sz.1930. június 24. £ oldal ^ . /: "ügy falusi postáskis asszony naplójából. » Folytatás.:/ - Ejha! Annak,ugy látszik, több is van! - gondoltam magamban^ - Nem irt» - mondom viszont hangosan. ' » - Igazán nem? - Nemi Hidd el, ha mondom! - Isten bizony,' nem? o 3J , H T oros! ^nytelen vagyok én is bizonykodni. Erre csalódottan kipöndöroaik,de az ajtóból meg vissza szól; ~ Hej! Pedig hogy', csuklottam az este!... 1910. május 6. ^Na,én ugyan ^szépen 'megjártam. Beteg a főnököm. Ma kissé jobban érezte magát esj bucsu leven - elengedett'a templomba. A legszebb ruhámat vettem fel, egy^feher blúzt es egy mesésen sikerült, divatos, szük aljat. Alig érek ki az utcára,látom am,nogy minienki engem néz;Elso pillanatban azt'hittem.hogy tetszem nekik, hiszen öreg princim,aki ugyancsak fukar a bókok osztogatásában.azt mondta,nogy olyan vagyok,mint egy baba.Egy kíméletlenül hangos megjegyzés' csakhamar lehűtötte kepzelődéseniet. Egy vén anyóka mondotta egy még vénebb embernek: - Na mán! .. .Hitvány szcaiyája van a mi postáskisasszgnyunknak! ... Az öreg ember határozottan még meg is sajnált, mondván; - Ne bántsd,, hátha nem kerül szegénynek másikra!... Bzt^már nem'tudtam szó nélkül megállni. - Lássa néne, - mondtam neki - maguknál olyan a viselet,hogy egyszerre husz-harminc szoknyát vesznek fel,Mi sokkal szerényebbek vagyunk.Eggyel is beérjük, de annak aztán ilyennek kell ám lennie. Lent szük, f elül 'bó,mert csak a forma'a fő!... - s ezzel faképnél hagytam okét. . ' 1910; -május 20. Ma kapcsolták be a plébánia telefonját,Szegény jó papunk ^szörnyen drukkol,mert sehogy sem tud telefonálni.Csak áll a mikrofon előtt és reszket,mint a nyárfalevél,Pedig milyen jó szónok a templomban.Ma már legalább is Ötvenszer felhívtam,hogy kissé begyakorolja magát.Mikor utoljára felhívtam.már én is erősen kifogytam a mondőkából s azt a banális és ostoba kérdést intéztem hozz£ csak hogy épen mondjak valamit: - Milyen idó van önöknélfőtisztelendő uram? A válasz,amit kaptam,harsogó kacajra késztetett,mert hisz a jplóbánia anynyira közel van hozeánk,hogy az ablakon keresztül látom a papunkat,amint velem beszól.Halálos komolysággal mondta ugyanis a következőket: •» 'Itt nagyon jó idő van. Süt a nap... És m aguknál - Oh, itt is jó idő van,'. .Gyönyörűen'süt a nap... De még milyen gyönyörűen... - Tudniillik éppen akkor'állított be a kis jegyző ur egy nagy csokor gyöngyvirággal... 1910; - Július 16. Me beállított egy toprongyos,szurtos vályogvető cigány. Annyira mooskos és rongyos volt,hogy néhány percig megdöbbenve nézek ra. - Mit néz rajtam a kisasszony? - kérdezte. - Tetszel nekem! - feleltem nevetve. ' \£l5n - Akisasszony is nekem! - vágja rá'szemtelenül. v>_5^ Tán mondanom sem kell,mennyire el voltam ragadtatva... Ma mpf p^v emlitésre méltó eset történt. ' ' ' , Balasía flgártáS postatakarék-könyvet akart váltani=Miutan ebben az eset dühbe gurult es nem ilzette xi WST irta a nevét^ ^fe^m^^^I^^ 9 !^ ungon-berken.Most ugy ex* .
