Hetikiadás, 1930. január-december
1930-06-03 / 22 [1516]
KARAMBOL. . ORSZÁGOS LEVÉLTÁR* A eredeti tárcája. Kwekció Irta: Szilárd Róbert. A motor egyhangú berregése egészen elkábította Andrást. Zúgott a feje a nagy város dübörgő forgatagában.Bármint akarta is gondolatait az eléje tornyosuld akadályokra koncentrálni, nem ment sehogy sem. - Csak az a levél ne jött volna épp ma! - töprengett. - Hogyan segíthetek én az otthoniakon?.. .Én, a szegény amerikás magyar! .. .'Honnan vegyek pénzt amikor magamnak is csak annyi kerül, hogy egyik hótól a'másikra átvergó'göm.,„ Ma még van állásom,^de mi lesz holnap?...Mit hoz a bizonytalan Holnap!?... Egymást kergették fejében a kinzó, 'fájdalmas gondolatok, de hiába tépelődött, lelke nem talált megnyugvást. Honnan szerezze meg azt a pár száz pengőt, mellyel öreg szüleit boldoggá tehetné? Ha nem szerzi meg, dobra verik azt a kis külvárosi vityillót, annak a becsületben megöregedett emberpárnak utolsó menedékét. A Broadwayn 'eszeveszetten száguldottak el mellette az autók százai és a sofforök fogcsikorgatva szidták, ho.gy oly ügyetlenül hajt. Nem egyszer hajszálon függött a halálos karambol. A gummibotos rendőr háromszor is felirta szabálytalan,haj tásért^és ez még inkább elkeserítette. Torkát fojtogatta a szivében duló vihar, már azt sem tudta, merre hajt, csak ment, rohant^ száguldott előre, nem nézve a célt. Szeme-előtt összefutott minden, érzékei felmondták a szolgálatot...Egy roppanás, irtózatos ütés a fején, velőtrázó sikoltás, aztán ráborult az eszméletlenség halotti csendje..., ' Amikor hallóide^ei újra működni kezdtek, valóságos szóáradat zúdult felé"je.Éles, ideges, elkényeztetett noi hang szidta rettenetesen. ' -.;.Bob olyan óvatosan és lassan hajtott, hogy baleset nem is történhetett volna, ha ez a fajankó erőszakkal bele nem szalad az én kocsimba.Ugy látszik,részeg az atyafi,mert el sem tudom képzelni, hogy valaki józan fejjel fényes nappal ilyen őrülten hajtson ebben a szedi tő 'forgatagban. . .De megkapja a magáét, ha magához tér! ... Ezalatt András annyira föleszmélt, hogy körüljártathatta szemét a hatalmas embergyűrűn és a két tönkreiiBent kocsin. Még csoda, hogy nagyobb baj nem történt és emberéletben nem esett kár. Nagynehezen lábra állt es bizonytalan lépésekkel közeledett a pipacsnál is pirosabbá vált nőhöz.Megpróbált beszélnj, de nyelve nagyon akadozott. - Bocsásson meg miss, '- kezdte mondani, de a miss nem engedte szóhoz jutni. - Hogy lehetett ilyen ügyetlen szamarat a volán mellé ültetni ,hogy rakás ra gázolja fél Newyorkot?!...Ember,hol volt a szeme,hogy nem látta'a kocsimat Még szerencse,hogy nyomorékká nem tett! .. .Nem tudott vigyázni?!.. .'Bezáratom gyilkossági kísérletért,ha az utolsó centem^megy is rá!... Koltay Andrásban felébredt a magyar önérzet. - Csak nem gondolja s hogy készakarva szaladtam bele ebbe a kis tragacsba - Mit? Hogy az én kocsim tragacs?! - fortyant fel a miss. Nem tudta haragját tovább mérsékelni és a következő pillanatban Koltay András arcán elcsattant egy pofon. Szabályszerű, letagadhatatlan pofion. András előtt elsötétült a világ. Arca elfehéredett'és ez. a krétafehérség a parányi kezek okozta piros foltot sokszorosan fokozta.Ökölbe szorult kezét az ég felé emelte,mintha tanúnak akarná felhívni az egeket a méltatlan bántalomra. A miss félreértette a mozdmlatot. Ijedten sikoltott fel: - Segítség! .. .Bob! .* • Bob,a néger *saffőr'eddig csak passzív szereplője volt a jelenetnek,de most,urnoje kiáltására feltápászkodott a kocsi romjairól és támadóan lépett András elé.Fekete ökle pörölyként zuhant a szerencsétlen magyar fejére, pont oda, ahová'az előbb a szélvédő esett. ' András csaknem öntudatlanul tántorgott néhány pillanatig,de amikor látta hogy a néger ujabb ütésre emeli a kezét, védekezni kezdett. Fogait keményen • összeszorítva,elnyomta fáj dalmát.Ebben a pillanatban joindent elfelejtett,csak azt nem,hogy egymásután két ütés'érte.Az egyiket,a nőét,nem adhatta vissza, ezt viselni fogja élete végéig,de a másikért elégtételt'vesz magának.A következő pillanatban alulról felfelé irányozva ugy állon vágta a négert t hogy az, átbukott a fejen és véresen terült el a kövezeten. A kielégített "bosszú sóhaja szakadt fel a kebléből. Nem is hallotta a körülötte állók elismerését. - Ezt jól csinálta! . . rügy kell neki! .. .Hogy mer egy pis-zkos nigger védtelen fehéreket megütni! ;;•Bar csapta volna'agyon!... . n Q
