Hetikiadás, 1930. január-december
1930-06-03 / 22 [1516]
/: "Karambol. "Folytatás. Ksaekctó Maga a miss .is meglepődött.Ilyen szabályszerű knook outot még nem igen látott.hivatásos boxolóktól sem;A csodálkozástól mozdulatlanul állt néhány pillanatig,de aztán ot is elragadta a sportszenvedély.Kezét tapsra ütötte össze. - Bravó! Hol tanulta ezt? Koltay András alig értette meg a kérdést. Némán nézte egy darabig a tagadhatatlanul e szép leányt, de erot vett rajta'a mai napon elviselt sok lelki megerőltetés és mielőtt válaszolhatott volna* ájultan esett össze. Puha, süppedő, tollas ágyban tért magához. Lábujjhegyen járó'személyzet sürgött-forgott körülötte. - Hol vagyok? - Mr. MoRay házában. - világosította fel a fehérbóbitás szobalány. - Ájul tan hozták ide. András elfüttyentette magát. - McRay? A malomtrust elnöke?... - Ismeri? - Még sohasem láttam, de már sokat hallottam róla. - A lányának, miss Ethelnek az autója tegnap délután összeütközött egy másikkal és ön ott'sebesülhetett meg, mert eszméletlenül hozták ide...Tegnap délután óta még nem tért magához... ' András azt hitte, hogy álmodik. -Sehogysem fért a fejébe, miért hozta ide az a leány. V -^Szeretnék Miss Ethellel beszélni! Néhány pillanat múlva belépett a tegnapi karambol hősnője és mosolyogva sietett a beteg^ ágyához. - Jobban erzi magát? - kérdezte. - Már egészen Jól vagyok, osak a fejem zug még a tegnapi ütésektol...Ez is elmúlik néhány nap múlva..;Bocsássa meg, miss, hogy annyi alkalmatlanságot szereztem akaratlanul... •;' Ethel McRay békülékenyen nyújtotta kezét. - Szót sem érdemel! - nyugtatta meg. - Szeretném azonban, ha megmagyarázná, hogyan történhetett meg a tegnapi 'baleset és hol tanult meg oly pompásan 'boxolni? - Az elsőre nehezen tudok válaszolni. Nagyon kábult volt a fejem és nem vettem észre az oldalról felém kanyarodé kocsit.. .Magam sem tudom, mi történt. - És a másik?..»Hol tanulta azt a nagyszerű ütést? - Otthon, Magyarországon, még a háború alatt.. .Amikor a fronton aránylag csend volt és'egy kis lélekzethez jutottunk, mindig'sportoltunk. A hadosztálynak én lettem a bQxbajnoka. .. - És hogyan került Amerikába? J» A leszerelés után, a harmadára megcsonkított hazámban nem tudtam elhelyezkedni.. .Az a kis, szerencsétlen ^ország nem^tudott annyi mérnöknek kenyeret adni,' gondoltam," szerenosét próbálok Newyürkban... - Ön mérnök? - csodálkozott miss Ethel. - Igen, gépészmérnök vagyok. A gyár, melynek egyik mérnöke'voltam, a osehek kezébe került és engem, sokadmagammal kiutasittak.. .Kenyér nélkül maradtam. - 'Borzasztó! - sajnálkozott a leányi - Na és ideát sikerült megtalálnia azt, amit keresett? • - Nem. Mérnök itt is több van, mint amennyi kellene,, hát elmentem sof-^ fornek. . .De most már annak is vége!'...Ki fog engem a tegnapi. szerencsétlenség után még'alkalmazni? ... ." Ebben a pillanatbán átvillant agyán a tegnapi levél is. Az öregek!... Mi lesz velük?... ' MISS Ethel észrevette a beteg lelkében viharzó érzelmeket.Alapjaban veve nagyon jószivü volt és sajnálta a mérnököt. Már régen megbánta,' hogv tegnap^ nem tudott uralkodni haragján, sőt tettlegességre ragadtatta el magát. Kisse félénken.tette meg ajánlatát.' - Talán már tudja» hogy'apám a malomtrust elnöke és én vagyok az egyetlen leánya...Részben én vagyok az oka, hogy állását elvesztette, engedje meg,^hogy kárpótoljam ezért.. .Mától fogva, a'trust e^yik főmérnökének tekintheti magát... Ezt elintézem én...'Az anyagi részt intézzek el apával... t r Amikor látta, 'hogy Andrásnak az»örömtal, meg & meghatottságtól könny szöTcik a szemébe, szelíden megfenyegette rózsás," pioi ujjával. - Csitt! ;..Egy szót se!...A betegnek kihenésre van szüksége!... Meg sem várta, mig András'megszólal.gyorsan kilibegetta szbabdl. Otthon, az óhazában azr5ta két öreg ember mindénnapi imájába foglalja Ethel McRay "nevét és áldja érte,hogy boldog öregséget varázsolt abba a külvárosi házikóba, a milliónyi megpróbáltatás után. íttrv
