Hetikiadás, 1929. január-december

1929-03-05 / 9 [1515]

A kisebbségek ügye. Genfien a népszövetségi tanácsülés tavaszi ülésszakán ujabb alkalom myűlt meg arra,hogy a békeszerződéseket létrehozó hatalmak bemutathassák azokat a magasztos irányi tó eszméket,amelyek vezérelték őket a tiz év előtti tárgyalások során. Mindig az volt ezeken a tiz év előtti békekötések körüli tárgyalások során a messze hangoztatott jelszó,hogy az elnyomott népek fölszabadítása és az igazság feltétlen érvényesülése cimén vonják meg az uj határokat,úgyhogy senkit sem érhet sérelem* ^zt mondották,hogy a történelmi jogok nem védhetik meg a fennálló igazságtalanságokat és az elnyomott népek fölszabaditását többé semmi sem akadályozhatja meg.Végül azt is megmondották, hogy az uj békeszerződésekben gondoskodni fognak az uj határmegállapi tások folytán idegen uralom alá jutott kisebbségek jogainak,nemzeti fejlődésének, kulturális és anyagi érdekeinek biztosításáról. Ilyen sok mindenfélét Ígértek a páriskörnyéki békék nagy mesterei ós imér akkor vérző szivvel gondoltunk arra,hogy ugyancsak keserves lesz majd a sorsa azoknak a népeknek,melyeket a békeszerződések a műveltség alacsonyabb fokán álló balkáni államok jogbizonytalanságának védelme alá helyeztek. Az idő eljárt felettünk és körülöttünk sok minden megváltozott, de egy megmaradt és állandóan erősödött: az elszakitott területek elnyomott magyarságának kétségbeesett küzdelme a kíméletlen elnyomatással szemben. Hiába hivatkoztak eddig a békeszerződések rendelkezéseire, mert az uj államok kimondották,hogy ezek a rendelkezések sértik államuk szuverevitását. Mintha a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek nem állanának fölül a belső törvényeken,melyeknek mindenkor igazodniok kell a vállalt nemzetközi kötelezettségekhez. Különösen akkor,ha ezek a nemzetközi kötelezettségek az állam alapszerződéseinek jellegével bírnak. A békeszerződéseket létrehozó hatalmak jóindulata a kisebbségek irányában csakhamar megmutatkozott. A Népszövetséghez érkezett kisebbségi panaszok elbírálására egy háromtagú bizottságot küldtek ki,mely a beérkező pan szokat eljuttatta azokhoz a kormányokhoz,melyek ellen a panaszok szóltak és a kormányok válaszát tudomásul véve a panaszokat irattárba helyezte anélkül, hogy a tanácsülés elé kerülhettek volna,vagy a világ más formábam tudomást szerezhetett volna ezekről az ügyekről. A dolgoknak ez a kényelmes elintézése eddig az érdekelt panaszosokon kivül semmiféle megütközést nem keltett és ugy látszik,mindenki azt hittd,hogy a dolog igy teljesen rendben van. A kisebbség panaszt emelhet, ebben a jogában senki sem korlátozza,a népszövetségi tanács nyugalmát azonban ilyen csekélységekkel eddig nem zavarták és az utódállamok tovább garázdálkodhattak a maguk módja szerint. Talán azt gondoIták,hogy a kisebbségek végül is megunják az örökös hiábavaló panaszkodást, a népszövetségi tanács eltanácskozza az időt, az utódállamok pedig lassan felőrlik a kisebbségeket .Végül áis az asszimiláció és a kivándorlás utján a kisebbségek majd megszűnnek és igy rendbe jön magától minden. . ..." Ez a számitásuk azonban egyáltalában nem vált be.Azok a jóhiszemű államférfiak,akik a békeszerződések létre jövetelekor komolyan hittek az igazság érvényesülésére irányuló törekvések őszinteségében,azóta sok olyan történelmi, földrajzi , statisztikai .gazdasági és egyéb adatolt ismertek meg alaposan ,amikre: vonatkozó ismereteik eredetileg csak hiányosak és felületesek voltak. A világháború befejezése utáni lázas izgatottság és szinte fejvesztett igyekezés az uj rend megállapítására,most már a hidegebb megfontoslásnak enged teret. Most már nagyon sokan vannak a világ minden táján,akik elszörnyülködve látják azt a sok borzalmas igazságtalanságot,amit a hevenyészett békekötések máról-holnapra elkövettek.AZ uj államok gyatrasága és bizonytalansága pedig a legnagyobb aggodalmakat keltette talán épen azokban,akik eleinte ezeknek az államoknak legfőbb pártfogóik voltak,A cinikus elnyamás,jogfosztás és vagyonelkobzás, a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek semmibevétele pedig sokfelé egynesen megdöbbenést keltett. A körülöttünk levő utódállamokban ugyanis a megállapodás és fejlődés helyett egymásután nyilt válságok ütik fel fejüket.A válságokat egyelőre külső formában sikerült elpalástolni.belsőleg azonban állandóan fokozódik az izzás.A kisantantállamok konferenciáinak csődje államaik rendszerének válságát jelzi: . /Folyt.köv./ xofl