Hetikiadás, 1929. január-december

1929-12-24 / 51 [1515]

51.sz,1989.december 24. KÍÍ^W. / Az élet apró regónykéi,folyt»/ *«ze«Sí -No,az én történetkém már sokkal derdsebb - mondotta egy jóképű,hirtelaa szőke fiatalember, "-Köztudomású,hogy a hugocskám milyen takaros,rendes teremtés .Mindig takarít,nem tür meg egy porszemecskét sem a lakásban.Volt nekünk két igazán sz&p f£ és értékes Zsolnay-fóle euzin vázánk. Az egyiket persze agyontakaritotta.Szegényke vigasztalhatatlan volt. Váltig erősítgette,hogy nem tudja,hogy történt,hiszen ő épen csakhogy letette. Ezzel,hogy jobban megértsük őt,felvette az ép vázát s a2b is ugyanúgy letette.mint délelőtt a másikat.Természetesen ugyanúgy eltört ez is. "-Nahát!-kiáltottam - micsoda piszokság van itt ezektől a vázáktól! 4 helyzet-annyira komikus volt,hogy nem tudtam harsány kacagásomat visszatartani. Hogy mit kapott hugocskám a vázakért, én meg a hahótázásért a mi szeretve tisztelt drága jó anyánktól,arról igazán egyelőre ne beszéljünk..." -Ha II juk, hall juk a következő t! ... -kiáltoztak össze-vvssza, miután egy percig nem jelentkezett senki*,. De csak egy percig,mert a következő pillanatban mér folyt is tovább a mese. "-Van egy öreg cselédünk,hosszu-hosszu évek óta szolgál már nálunk.Kern -js cseléd,inkább családtag számba vesszük.Furcsa öregasszony.Anyanyelve tőt,de mint kis gyereklány került el hazulról,minek következtében a tót nyelvet elfelejtette, de viszont a magyar sohasem tanulta meg egészen. A beszédje valami hajmeresztő ossze-visszaság, 11.: Nála az agglegény: vakleginy. A fokhagyma-gerezd: fokhagymagiliszta.A Czuczor Gergely-utca: Cúgos Berger,a Vas G-ereben-utca Vasgereblye. A szerzetes: szerződés,a Pálos-barátok: pálosajtárok. A pedáns: pikáns.stb.Énekel ni is szokott néha,ha jókedve van,a szöveg is fest nála: "A mellényem sárga cipő!" Egyszer az utcán sodrófát árult egy ember,áruját igy kinálta: vegyenek laskalapitótiA*. Ez annyira megtetszett a mi asszonyunknak,hogy azóta a sodrófát táskslapitónak hívja.,." -Lehet.hogy az én mesém szintén humoros lesz nektek,de engem csaknem megőrjített, mondotta a társaság kedvence, az Írásairól közismert kis irónő. " Anyám és testvérem színházba mentek.Egyénül maradtam otthon az éjsza ka rámszakadé fekeieségével* Félelmet nem ismerem,de az együllét valahogy olyan különös érzelmeket kelt mindig bennem.Leültem irni, szere tem a gondolataimat papírra vetnioAhogy Írok.a csöndet ijesztő módon zavarja meg az egyik szekrény pattogása* ..Felfigyelek««jSemmil••. Kezdek ideges lenni...Tevább irok... Újra pattogás recsegés...A sfcekrény ajtaja is lassan kinyilik... Tyüh!,..Kezd melegem lenni... Ennek már a fele sem tréfa,•.Most már motgolódást is hallok... Szent Isten!... Valaki van a szekrényben!««« E^z a gondolat csaknem megőrhit.Meg akarok bizonyosod ni...Lassan odavánszorgom a szekrényhez.Benézek,..Szivem a torkomban dobog. Szörnyű!.,,.Két csizmás láb mered rám a szekrény félhomályából.'Hsak annyi erőm volt még,hogy az ajtót rázárhattam.. No most mit tegyek? Begitségért menni nem mertem, hátha ki zárná,milyen buta dolog az ajtókra belülről elzáró reteszt tenni!...Hogy ő ott bent a szekrényben azt higyje,hogy nem tudok , a létezés érői, dalolni kezdten Megrémültem a saját hangomtól,.. Milyen kis nyomorult reszkető hangon dudorásztam A percek leírhatatlan csigalassúsággal másztak.Végre megjöttek anyámék. "-Csakhogy itthon vagytok! ,. .Rémes órákat éltem át!... Betörő van a szekrényben,,, "-Betörő?! Ugyan eredj már! c

..nevetett az édesanyám. "-Ugy látszik,megártott neki a pegazuson való lovaglás!...-gúnyolódott •: nő vérem r •'-DT lát ham isi - erősködtem. "-No,majd mindjárt megnézzük,-szólalt meg újból az anyám ós kinyitotta a szekrényt"-Én nem látok itt senkit! "•rOttl.. .Ott! . • >- mutattam a lábakra. "-Vágy ugy!...-mondotta nevetve, s őzzel benyúlt a szekrénybe és elém tette a csizmákat.-- Ez a bátyátok lovaglócsizmája,ma hozták haza. Még nem volt idom elküldeni neki. "•-No,ezt ird meg hires,ha mered- csúfolódott a nővérem..." -Hát én nemcsak megimi,de elmesélni is mertem. Az idő későre járt már, végét kellett szakitani az elbeszéléseknek és egy jól eltöltött este emlékévei ki -ki csendesen hazaballagott. UG^