Hetikiadás, 1929. január-december

1929-12-24 / 51 [1515]

51.sz.1929.december 24. TT

. , Uj ev. A reménység tart fenn bennünket, - mondja a szentírás,Ha kiölnék belőlünk az előttünk ismeretlen jövő jobbra-fordulásába vetett hitet,holdkóros okho z, vagy dróton rángatott bábukhoz hasonlóan tántorognánk/.' . az életűn* ket-, Mert minden cselekedetünknek meg van az oka és a célja.. A napi robotban ugyan nom igen törődünk ezzel,de ha kissé gondolkodunk,ráeszmélünk,hogy ez az igazság. Azért dolgozunk,hogy jobbra forduljon a sorunk. /végig AZ egyes ember jóléte pedig sohasem egyéni,hanem mindig környezetétől függő Minél több a megelégedett,annál kisebb a sok szegény vállára nehezedő kereszt. Ha egy egész ország szűkölködik,hasztalan dúskálnak egyesek a jólétben, sőt hasztalan --karnak segíteni is , a letörölt könny utján végiggördül ozeranr yi.Ezt a kemény sorsot nyögjük most mi trianoni magyarok. Koldusabbak lettünk az útszéli koldusnál és ellenségeink le akarják rólunk tépni a még rajtunk lötyögő rongyokat is. Jajszó hallá13zi3b,könny patakzik, fogak csikorog nak,elernyedt izmok rándulnak ökölbe és tehetetlen indulat szántja arcunkra a keserűség barázdáit. Békében fogamzott,de ma vált valósággá az a szállóige, hogy nem boldog a magyar. Nem,hanem boldogtalan,nert megfosztották azoktól a lehetőségektől,hogy egyengesse boldogsága útját. Sokan elestek már,nem bírták a magyar keresztet,megbicsaklott a térdük, elhomályosult a lelkük,mert a kin és eredménytelenség megfojtotta ben**.ünk a reményt és belebuktak az erőszakos halálba. Pedig a mostanihoz hasonló idők mér nem egyszer érték nemzetünket . 1241-ben a tatár, 1526-tói százötven esztendeig a török és a bécsi király zsoldosai, 1849-ben meg az orosz és osztróc császár katonái pusztítottuk el mindent,ami magyar, ükkor is beborult az ég fölöttünk,romhalmazba és sírokba botlott a megmaradtak lába,még sem csüggedtek el. A hagyomány szerint IV.Béla királyunk korában terjedt el nálunk az a mély értelmű,gyönyörű közmondás: Segits magadon,az Isten is megsegít. Evvel a jelszóval takaríttatta el nagy királyunk a tatárok nyomait és olyan rajongó hittel hitt fajunk jövőben,.akkora remény élt benne uj honalapitó munkájában, hogy százhúsz év múlva Nagy Lajos Királyunk már a világ leghatalmasabb uralkodó j -i volt, A török uralom és az osztrák elnyomás is eltűnt, mint a rossz álom mert az akkori magyarok nem lógatták a fejüket,hanem segítettek magukon és rájuk szállt az Isten áldása is. A jobb jövő reménye adta a kardot Bocskay,3ethlen,-a Rékóczyak és Kossuth kezébe és ha nem is érték el azonnal kitűzött céljukat,a remény mégis valóra vált,mert megfordították nemzetük fölött a sors kerekét. Az ember hamar elfelejti a kellemetlent és a rosszat,mert a jó fészkeli bele magát lelkébe. Ezért alakult ki az a'hiedelem,hogy az elmúlt évvel együtt eltűnnek a fájdalmak,keserűségek is és a természetévé vált reménykedés azt súgja á^#££>,hogy az uj esztendővel megváltozik, jobbra fordul a sora is. Ne eresszük búnak a f éjünket , ha nem dolgoz zéúÉk-mindegyikünk egész szívvel azon a helyen,ahová sorsa állította. Kíséreljük meg a lehetetlennek látszét is,segítsünk magunkon és akkor nem marad el munkáikról az Isten áldása? Ne engedjük,hogy az élet sok viszontagsága kiölje belőlünk a reményt,mert ne felejtsük,hogy csak ugy tartós,ugy zavartalan az egyes ember boldogsága.,ha minél többen osztoznak Örömében. Ha igy dolgozunk és így gondolko zunk, akkor re .lelhetjük, hogy megérjük Nemzeti imádságunk "vig esztendejét." /// r