Hetikiadás, 1929. január-december

1929-09-23 / 38 [1515]

A betegség tünetei. Uralkodó szólam: Európa súlyos beteg. Ezt a sokszor henyén, belső meggyőződés nélkül is elröpitett mondatot annyiszor halljuk, hogy érzéki káprázatok tolonganak nyomában: Etrrunkban kórházi szagot érzünk, fülünkben sebészek szerszámainak csörömpölősét halljuk. azonban felvetődik a kérdés: valóban 4tato

c-o Európa, vagy csak beteg és párhuzamosan nem erkölcstelen- is? Kétségtelen, hogy nagy számmal vannak súlyos tünetek, amelyek a társadalom, az állami közösségek aggasztó ál1 potára mutatnak; lázak, sorvadások, emésztési zavarok, íélreboszélésok, őrültségi rohamok. A háború nagy vérvcsztosséggel járt; rengeteg anyagi érték pusztult el. j •> Az anyák nem tudnak 15 éves, gyermekeke t szülni, i gyár/k nem képesok annyi munkagépet mozgósítani, mint amennyit embergépei •• kőmányok é ahadüzenetek pillaríaiában. H?. váratlan csody pótolná is az emberekben és jav kban bokövotlozett hiányt, hol van már a régi folfevő képesség, amikor a fogyasztó területeken végig roh nt egy igénytromboló, különleges bolsevizmus: győzök űesszujának taláLmánya? Uj vámsorompóífközépkori tételekkel meg ..kadályo zzak i cserének • zt a viszonylagos szabadságát, •mely a háború előtt létezett. Politikai ás gazdasági egységeket romboltak szét és uj<k--t „lkotnak, amjlyek még bizonytalanul vergődnek. A pénz vásárlóereje leszakadt, a munkanélküliség gggasztó;n emelkedett.Az .rany kivándorolt. A szegény és g- zd g között mindenütt tátongó.bbá és széleseboé vált sz k dék. A betegséget bizonyltja, hogy az európai ember a szellemi életnyilvánulások diszes arénájában is ellentmondásokkal • viaskodik. Az mzlizis nem tud meghalni és a szintézis nem tud megszületni; a réginek kísértetet, az újnak árnyát nyugt :.Lanitják. Mindenütt zavar és határozatlanság. Az egyetlen deszkaszál a szent követkéz jtlenség. A n :gy háborúk természetes folyemányu szokott lenni • re -'.keié-konzervativizmus, szilárd ellenmondástól kisérve, de ezt ma vagy nem tudják egész lélekkel akarni, vagy nem tudják egész indulattal támadni.^, Csak azok a körök erősok, •- melyek célj ikat fan;ti .us képviselik. A mii reakció egyszerre mind a két oldalával jött, fehér és vörös szélsőségeiben tetszeleg, de folytonosan lkudozik ás kölcsönök.t kér ellentételeinek hagyományaitól. A kiegyensúlyozás legnagyobb veszedelme: az óvatosak és higgadtak már nem i múlté és még nem jelené. Talán sohasem volt korszak, mely annyira - léha prolongálásból élt Velng és c

nnyir-- lk-lmatlon volt jövendővel való fogl Ikozásra, mint i mienk. Azt mondják, a népképviseleti rendszer elvirágzott, liberalizmus meghalt, .-. nacionalizmus háborúban kifújta magát, szocializmus elhull tta méregfogat, s régi gazdasági elvek csodött mondottak. Mi maradt meg hát, v

a

gy mi lépett helyükre? A dlattura. Hiszen ennek veleje rövid lejárat és átmeneti természet; különben sem rendszer, osak eszköz. Es ami a kommunista törekvéseket illeti: azokban még több • rendszertelenség mindenféle magasrendű szaval kíséretében• Ami vitalitás van Európában, az még régebbi századok kísértete; a v-ailási újjászületés nyomán érlelődött felekezeti és osztáiyingorültség. A beteg világrész olyan, mint •• mámoros ember, .kit fej beütő ttok ás gyengülve is a megtorlás, bosszúállás éles és veszedelmes káprdzatával viaskodik. Mert két old lu . betegség és kétféle az ember:a legyőzött és a diadalmas kórsága. Bizony beteg Európa, s vájjon ki fogja meggyógyítani? S mikor?