Hetikiadás, 1929. január-december

1929-09-17 / 37 [1515]

Á történő lom szőkére , kátyús utakon döcögve, «jot>ó a-bálra csapódva,robog tova az idők végtelensége felér Ragyogó napsütésben, borús,zúzmarás hidegben,éjszakai zivatarokban,egykedvűen,érzéketlenül vágtat előre ismeretlen tájak felé-Ki tudja honnan jött,ki tudja,hova siet. Az idők végtelenségében perceknek tűnnek fel az évszázado és az emberi élet folytonos változása alig mérhető fel ebben a hatalmas,örök iramodésban. A háború és béke örökös váltakozása álig tűnhetik fel másn- ^mint a borús és szép napok váltakozásának az emberiség történetében^ ami emberi akaraton és szándékon belül dönt népek és nemzetek sorsáról. Minden,amit mi várunk,minden,amit remélünk,a jövő idők ködébe burkoltan fekszik előttünk ós vár ránk az idők elmosódó távlatában. A történelem szekere pedig kérlelhetetlen szigorúsággal robog előre utján és viszi magával az emberiséget jő vagy rossz sorsa felé. Ezen a#^' uton nincs megállás,nincs egyetlen percnyi pihenés sem.Fáradt,sebzett nemzetek rohannak tovább az erősekkel és gyengékkel együtt.Á kapott sebeket csak útközben lehet ugy,ahogy bekötözni és azután rohanni kell tovább,mert a megállás,a tétovázás már pusztulást, halált jelent. á világ vásárja alkoduzó felek lármájától hangos,a tornaiam szekere azonban robog tovább és ugyancsak iparkodjék gyorsan felkapaszkodni az,aki végleg le nem akar maradni. Hágában most kötötték meg végre a tiz évvel ezelőtt aláirt versaillesi szerződés pénzügyi feltételeit ós a történelem szokore már is robog tovább az idők Országútján

c Genfben podig esdenem ugyanekkor makacsul fogadkoznak, hogy nem engednek változtatást azon a torüíeti beosztáson, ,

m

it a háború befejezése után szabtak ki maguknak az úgynevezett győzők,gyászos hamarsággal. Ha nem osilódunk,husz vagy harminc évvel ezelőtt ugyanezt mondhatták az p

kkor hatalmon levő népek képviselői is. A történelem szekerB azonban elrobogott ós azóta fölöttébb változatos viszonyok kazött eléggé különös utat tett meg

e

Hol vannak a harmjne/

á1

f

lambö lcsok é3 hol losznok harmino év múlva a maiak. tíV előtti/ Minőén változik, mondotta már az ókori görög bölos is és osak a genfi bölcsek nem akarják tudomásulvenni ezt a harmadÉálozer év előtt megállapított igazságot. A népeic versenyében;a világ vásárjában az igazságnak ós a méltányosságnak kevés szava ven,de az emberek és népek sorsa felett őrködő általános nagy igazságokkal,melyek a természeti erőkhöz hasonlóan szabályozzék a jövő útjait,nem állhatnak szemben az emberi végos erőfeszítések ás gyatra törekvések-A balga emberi alkotások időnek előtte összeomlanak,ha megrázza őket a természet ereje Merre haladunk,hol tartunk utunkon,azt nem tudhatja senki.Do nagyon tévednek azok,akik azt hiszik,hogy ezentúl örökös napsugárban és virágos mezők között kell utjóknak haladnia mindig.Sem a haladás utjának irányát,som a haladás gyorsaságát nem szabályozhatja emberi , / erő.A mi feladatunk az,hogy a történelem robogó szekerén helyünket megőrizzük ás biztosítsuk magunkaás% a folytonosan egymásra következő változások esetére.