Hetikiadás, 1929. január-december
1929-09-03 / 35 [1515]
a. fiatalság álmodozásai. **z érott ember egyik jellemző kisérő mozzanata,hogy lemosolyogja azokat, akikben még vágyak élnék. "Ugyan,mi után vágyódnék?" kérdezi."Nem tudják,hogy végeredményben nem érdemes semmi után sem vágyódni?" Nom tudják,hogy a legszebb távolság is elszürkül,amikor közeledünk hozzá?" Hát bizony nohéz a fiatal embertől ezt a stoikus szempontot megkívánni. Sőt tulajdonképon bün tőle megkívánni. Mort a helyzet az,aki a fiatalság nosztalgiáján mosolyog,aki a fiatalság életvágyán nevet,az nem érdemli mog azt,hogy komolyan embernek tekintsék. S ami azt a bizonyos "érett"-séget illeti,bizony azzal is baj van.Micsoda érettság az,amely nem ért mog? Micsoda érettség az,amolynek nincsenek megemésztőtt tapasztalatai? Vagy talán "mogomésztettség" alatt az értondö.hogy türelmetlennek kell lenni a fiatalabbakkal szembon? Mennyivel rokonszenvesebbek azok a fiatalok,akik még vágyódni tudnak,álmodozni,elképzelni szép dolgokat,arra törekedni,hogy ezokot a.3zép dolgokat meg is valósítsák, - mint azok az öregek,akik minden vágyon röhögnek s azoknál a fiataloknál,akik azzal tudnak hivalkodni,hogy semmiféle vágyak nincsonck bonnol A legrondozottebb agyvolő is nagyon tevőd,ha azt hiszi, hogy mindont mog tud érteni. Végül is voltak igazán nagy tudósok,igazán nagy gondolkodók, akik pozitiv tudásuk ellenére kénytelenek voltak beismerni azt, hogy bizony sok dolog van, amit nem értenek meg. Ha ez igy van, akkor viszont miért lepődnek meg az "érettek" azon, hogy a fiatalok álmodozni, vágyódni tudnak és akarnak. Miért lepődnek mog azon, hogy • fiatalok nem hajlandók minden tapasztalattal érvelő álláspontot magukévá tenni, még pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert ők maguk is olőbb meg akarják Ízlelni a tapasztalatok gyümölcsét. Inkább higyjünk azokban a fiatalokban, akik még vágyódni, még álmodozni tudnak, mint azokban az érettekben, akik lebecsülik a fiatalok álmodozását. S inkább higyjünk azokban a fiatalokban, akik még hinni és álmodozni és célt látni tudnak, mint azokban D fiatalokban, akiknek az a meggyőződésük, hogy koravénnek lenni - ez a legnagyobb dolog a világon. Es inkább higyjünk azokban a fiatalokban, akik költök ós művészi /ha sikertelen/ álmokkal is koresik az élőt értelmét, mint azoknak, akik mindent leegyszerűsítenek, racionális formulává s közbon elfelejtenek élni. Hiszon ópon az a baj, hogy túlságosan sok az olyan fiatalember ma nap, aki valósággal szégyonli a friss, fiatal hitot. *»zt hiszikf cinikusnak lenni; oz órottség. ^zt hiszik: kételkedőnek lenni; ez is érettség. *zt hiszik: hinni az értelem csalhatatlanságában, az érettség. Előbb-utóbb azonban 'mennyire kénytelenek lesznek csalódni. Mort az életet nem lehet becsapni. Mert az élet nem tűri el, hogy becsapják. Előbb-utóbb kénytelenek lösznek meggyőződni arról, hogy az életben v nnak ám egészséges, diadalmas élmények és örömök, amelyeket figyelembe kell vonni. S épen a fiatalságnak szuverén jogánál fogva kell elsősorban azzal törődni, ami szép és kivánatos és harmonikus az életben. *zok a fiatalok, akik a vágyódásnak, az álmodozásnak, ozt a fajtáját • elmulasztják, saját magukat fosztják meg bizonyos szépségektől, amelyokot bizony nem lehet érettebb korban megszerezni. Viszont az úgynevezett érettek vegyék figyelembe a fiatalságnak ezt az életjogát s ne nevessenek azon, ami bármennyire tapasztala thiány, mégis szép, mégis ujongó, mégis ragyogó, még pedig annál az egyszerű, de természetes oknál fogva, mert igazolja az élet szépségét s a fiatalság viszonyát az élet szépségéhez j»ki ezt nem érti meg, az lehet érett, de seaniesotre sem emészthette mog kellőké >en tapasztalatait. 3>%Z
