Hetikiadás, 1929. január-december
1929-08-13 / 32 [1515]
Gyérmekne ve lé s. Van abban valami végtblenül kedves, végtelenül lebilincselő, ahogy gyermekek játszadoznak. Érdemes őket megfigyelni. Most pláne nyár van, ez a játék időszaka s a gyermekek labdáznak s indiánt játszanak, fára másznak s mindenféle titokzatos "összeesküvéseken" törik a fejüket, mert hát, szerencsére, a gyermekeknek-fantáziájuk van s ezzel a fantáziával meg tudják szinesiteni életüket s környezetüké életét. A modern pszichológia mindinkább hangoztatja a gyermeknevelés fontosságát. Ma már a gyermeknevelésben nem az a szempont érvényesül, hogy a gyermekre őrmesteri tempóval rá kell szólni. Korántsem. El kell ismerni a gyermek individualitását, el kell ismerni a gyermek jogét saját kialakuló egyéniségéhez s ámbátor bizonyos mozgási szabadságában fegyelmezni kell, ugyanakkor ez a fegyelmezés ne történjék a gyermek kialakuló egyéniságének visszafojtásával. Freud elmélete szerint a gyermek karauktor ének jellemző tulajdonságai élete első négy esztendejében határozódnak meg. Persze, ezt nem lehet annyira dogmatikusan állitani, viszont épen azért egy bizonyos pszichológiai irány megteremtője és propagátora Freud, hogy valami dogmatikus ize legyen annak, amit mond. Mindinkább szaporodik azoknak a.szülőknek a száma, akik tudják, hogy a gyermeknevelés elvét milyen szezont szerint kell megközeliteni ós alkalmazni. Mind több az olyan szülő, aki tudja, hogy mennyire fontos a gyermek későbbi élete szempontjából, hogy szabad és friss mozgási köre N legyen. Mennyire fontos, hogy képzelete megfelelő tápláló anyagot kapjon s mennyire fontos, hogy az öntudat alatt összegyűlt tapasztalatok olyan természetűek- legyenek, amelyek később egészséges irányba terelik a gyermek életét. Tudják, mennyire fontos, hogy a gyermekben legyen bizonyos önállóság, mert ha ez meg van, akkor minden remény amellett szól, hogy későbben, felnőtt korában, könnyebben fog megharcolni azokkal a feltételekkel, amelyeket az önállóság megköveti, mint egyébként. Nyilvánvaló, hogy az az uj pszichológia a gyermeknevelést illetőleg majd csak néhány évtized múlva fogja igazi eredményeit felmatatni. Főként akkor, amikor a ma nevelt gyermekek felnőttek lesznek s ők is szülők lesznek. Akkor fog majd valóban kiderülni, hogy a gyermeknevelésre vonatkozó pszichológiának mennyiben volt meg a maga racionális alapja. De már a mostani jelek is arra utalnak, hogy ennek az elvnek igenis nagyon hatásos eredményei vannak. Megbixbató statisztikai kimutatás szerint ma sokkal több az egészséges gyermek, mint amennyi a mult nemzedékben volt. Egészség alatt ebben az esetben nemcsak az értendő, hogy több a fizikailag egészséges gyermek, hanem az is, hogy a derűje, a kedélye a gyermekeknek jobb s általában kevesebb a siró-rivó gyermek, mint amennyi a múltban volt. Mindenesetre érdekes információ. Annyi bizonyos, ha azt akarjuk, hogy az emberiség általában a különb lelki és fizikai egészség útjára lépjen, ennek egyik elengedhetetlen feltétele, hogy mind okosabban, mind eredményesebben, mind helyesebben törődjünk a gyermekvilággal, a gyermeki lélekkel, a gyermeki lélek örömeivel, szomorúságaival, szeszélyeived, dacaival. Igenis, nagyon helyes, hogy mind töboet foglalkoznak a gyermek lélektanával s mindinkább ismerjük el azt, hogy a gyermek a maga egyéni eletét éli s fel kell szerelni olyan erőkkel, amelyeknek segítségével a rettentő életharcot könnyebben tudja megvivni. S a modern gyermekpszichológia ennek az elvnek, ennek a kívánatos elvnek a sikerét sietteti.
