Hetikiadás, 1929. január-december
1929-08-13 / 32 [1515]
DERVIS BÉG A eredeti tárcája. A kanyargó^országút mentén elhagyottan áll a "Fáradt vándorhoz" címzett csárda, mintha élettelen volna. Oly forrón tűzött a déli nap, hogy még a csendesen bogarászó baromfiak sem igen mertek előbújni az árnyékos bokrok alól. Bent, a vendégszobában, az egyik homályos, hus sarokban csendesen beszélgetett Kendy Lazámé és szépséges leánya, Gizella. - Amióta idevete'dtek a törökök, - mondta épen a nagyasszony, - azóta a nyár is melegebb...Mintha boglyas társzekereiken magukkal hoznák a déli nap forróságát is.;.Pfü! - Bizony, jobb lenne egy kis hüs szellő, hogy hamarosan tovább jvssunk. Eddig még minden ellenünk esküdött! - Igaz, de talán idejében elérünk még Szentjánoara, onnan már osak egy jó futamodásnyi és bent leszünk Győrött. A császári generális védelme alatt már nem érhet semmi baj... Gizella egy ideig szórakozottan játszadozott a válláról lecsüngő csipkével, aztán kíváncsian fordult anyjához: - Miért kellett nekünk ilyen hirtelen elhagynunk az ősi kúriát? Apámuram olyan titokzatosan ment el, hogy még bucsut is alig vett tolunk... - Valamivel megharagította a móri béget. ..Azt hiszem, levelet irt neki, amiért most a, bég halálra keresteti.. .Félt nagyon, hogy nekünk is bajunk történik, azért kell nekünk is elbujdosnunk, miután ő már szerencsésen elmenekült. - Ugy gondolja kegyelmed, édesanyám, hogy a bég, ha akarja, nem fog minket és apámat megtalálni? " - Lehet, de nem hiszem...A csárdásgazda biztosított, hogy errefelé* ritkán vetődik el a török, mert messzijarásra nem talál emberi hajlékot... Hanem megyek, megnézem, kapott-e a kocsis elegendő enni, meg innivalót... ' Kendyné nagyasszony csendes léptekkel elhagyta a szobát. Alig lépett ki az ajtón, lódobogás hallatszott.Néhány perccel később fényes ruházatban belépett két török. Mindkettő fiatal, még az élet delén innen. Egyikük letagadhatatlanul keleti, fekete arcbőrrel, merészen hajló sasorral, lelógó bajusszal, a másik ábrándos,kék szemmel,, finom vonásokkal, mintha'bölcső je a szőke Tisza mellett ringott volna. Magas homlokát alig takarja el a patyolat turbán, melyet gyémántos forgó tart össze. A két török szerényen húzódott a másik sarokba. Mélyen meghajoltak a magánosan ülő Gizella előtt, jobb kezükkel érintve mellüket ajkukat és homlokukat. Gizella alig észerevehető fejbiccentéssel fogaitda, hódolatukat. Mialatt azok ketten halkan beszélgettek a sarokban, újból lódobogás " hallatszott.,;Ujabb vendég jött. A jövevény., császári tiszt lehetett, hangos sarkant3rpengetéssel, hetykén félrecsapott föveggel lépett be és "már az ajtóban kezdett a csárdásgazda után kiáltozni. - Hej, kocsmáros, vagy hogyan mondják ebben'az átkozott országban 1 .... Van-e itt ember, aki ételt és italt hoz?!... A kiáltozásra bosszúsan jött be Sánta uram. - Mit parancsol nagyságod? * _ Enni, meg innivalót, szakkerment! - Körülnézett a szobában, meglátta a magános leányt és a törököket. Az utóbbiakat csak felületesen nézte meg, de Gizellát annál jobban szemügyre vette. - Látom, kellemes és kelemetlen' vendégei vannak egyszerre, ezen majd segitünk. A kontyosokat ki kell hajtani, azt a szép lányt pedig ültesse ide az asztalomhoz, hogy ott a sarokban el ne hervadjon!... A kékszemű török élesen felfigyelt a hangra, de érdeklődését semmivel sem mutatta. Gizella a méitatlankodástól füle tövéig elpirult és még beljebb húzódott a sarokba. A német tiszt észrevette az Önkéntelen mozdulatot és hangosan felnevetett. - Hahaha! Nézze meg az ember, milyen megvető tud lenni egy ilyen ^vadmacska! ...Wie eine wllde Katzeí -'Nagyot húzott az elébe tett kancsóból. _ So, so!' Igy már jól van, a bor e n ég jó! Más ugy sem élvezhető ebben a' sáros Provinzban, osak a tüzes bor és a tüzes lány" Donnerwetter! Az egyiket már megkóstoltam, most jön a másik!...
