Hetikiadás, 1929. január-december

1929-07-02 / 26 [1515]

Kszekció 1. oldal. 26.sz.1929.július 2. A nagy titok. Szegények voltak,amikor összekerültek. Olyan nevetségesen nagyon szegények,hogy mindenki bolondnak tartotta őket a merészségükért, amellyel neki mertek vágni az életnek. A férfi művészpályája legelején.Az asszony is dolgozott, irt ,ha kellettek az irásai, forditott ,ha volt mit,ha pedig egyik sem akadt,akkor Írógépen másolta a mások munkáját. Semmijük sem volt. Csak a nagy szeretetük,ami még a hi\ságukon is erőt -tudott venni. Semmijük sem volt.Hát a férfi beállt asztalosnak,lakatosnak, szerelőnek,dolgozott,dolgozott,mig az otthonából otthon lett.Hogy az asszonya vele dolgozott,az természetes. Minden becsületes asszonyban ott a fészeképitő vágyakozás,hajlandóság»Persze,cselédet,mosónőt nem tarthattak. De ebből sem lett tragédia. A művész ur nekiállt,megtöltötte vizzel a teknőt.beszappanozta a ruhát és mosni is segített az asszonyának. Soha az asszony maga ki nem öntötte a mosogató vizet, mert az nehéz is lett volna kicsit gyönge derekának. Soha egyedül nehezebb szatyrot haza nem cipelt. Persze,hogy kora délután elkészültek igy minden házidolgggal és jutott idő nagy,szépséges sétákrs,olvasásra,muzsikára. Az esték voltak a legszebbek.Amikor a férfi a zongora mellé ült,vagy a kották lelkét magyarázta az*- asszonynak,Vagy az asszony olvasott fel az urának.Hiszen nem volt fáradt! -Miért nem jártok sehova? Nem unatkoztok otthon,mindig kettesben? - kérdezgették tőlük. A két boldog ember összenézett. Kicsit mosolyogtak is. Hát otthon az,ahol unatkozni lehet? És lehet unatkozni olyan otthonban, melynek minden szögéhez közösnunka,együtt töltött boldog órák emléke fűződik. És hazasiettek. Eltelt öt esztendő. A férfit már régen hires embernek emlegették. Az asszony is szép sikereket árt el. Az otthonuk tágasabb, gazdagabb lett. Barátjuk is több volt mar.mint azelőtt és ők szivesen juttattak a lelkük igaz harmóniájából másoknak. Csak akkor mosolyogtak össze, mikor valaki ijedten,kételkedve kérdezte: .- Igaz,hogy a művész ur most is asztalos meg lakatosmunkát végez otthon. Hogy maga köti be a kottáit,maga farag polcot a szekrénybe és maga szereli a csengőt? Hát nem félti a hangját? Meg a méltóságát! Ha valaki meglátná! A férfi nagyot,hangosat nevetett. És büszkén mutogatta meg,mi mindent csinált maga a lakásban. Az otthonában. Az asszony nem szóltpsak az urára nézett. Ebben a tekintetben hála,megbecsülés,szeretet és nagy nagy tisztelet volt. A férfinak szólt,az élettársnak,munkatársnak,aki tul minden hiu3ágon,a maga munkájával becsüli meg.az asszonyét. Akinek templom az otthonaés boldog, ha egy kövecskével hozzájárulhat annak épitáséhez,szépítéséhez. Éa aki ezzel az apró-eeprő pihentető munkájával ezerszer drágábbá.kedvesebbé teszi az otthont asszonya számára is. A mesének itt vége. Ilyen emberpár van sok. De nincsen elég! Ugy kellene,hogy mindnyájan ilyenek legyünk. Asszony,férfi együtt vállvetve dolgozzék az otthonért. Hogy nem mindenki tud? Tessék megtanulni.Nem nehéz, csak akarni kell. A pengő vásárló e

r_e_je Június havában alig észrevehető árcsökkenés mutatkozott az élelmiszereknél, ezzel szemben a tüzelőanyag drágult; végeredményben egy öt tagu család megélhetése júniusban . , 0.11 ?o-al lett drágább Az év eleje óta számitva az áreltolódásokat,az élelmiszereknél 6.17 /fa-os, át ragban pedig S 4.6 jo-os drágulás mutatkozik. A háború kezdete óta" az Összszükségleteknél 5B.2 p a drágulás. Egy pengőért ma már csak annyit lehet vásárolni,mint békében 63.9 fillérért. fi n n . \