Hetikiadás, 1929. január-december
1929-05-28 / 21 [1515]
K szekció Miért vagyunk "babonások? Igen kevés olyan ember él a világon, aki bátran azt mondhatja magáról: Én nem vagyok babonás, én nem hiszek láthatatlan erőkben. Igaz ugyan, hogy a legtöbb müveit ember is ezzel álltatja magát, de érzi, hogy nincs egészen igaza, mert ugy befelé mégis érzi, hogy néha-néna akad olyan pillanata, .•.mikor jelentőséget tulajdonit egyes apró, megmagyarázhatatlan eseményeknek, történésüknek. B z a megmagyarázhatatlan valami a babona alapja. Ez az a pont, ami zavarba ejti a tiszta fejű, nyilt eszű gondolkozót is. Talán azt is mondhatnánk, hogy a véletlenek többé-kevésbé szabályos ismétlődése érlelte meg az ősemberben azt a hiedelmet, amely később meggyőződésévé vált, hogy láthatatlan, előtte ismeretlen erők /hatalmak/ irányitják rövid életét. Sok nagy tudós foglalkozott már ezzel a kérdéssel, hatalmas könyvtárnak is beillik az az irodalom, ami a babona okát, eredetét és mibenlétét kutatja. Valamennyien megegyeznek abban, hogy a tudás hiánya és a rettegéssel párosult féléiéit- szülte, majd nevelte olyan hatalmassá a babonát, hogy még a huszadik században is erős lábon állhat, bár az általános műveltség erősen kikezdte több évezredes alapjait. Mert az ősember kezdetleges életűben a benne felhalmozódott tapasztalatok azt a meggyőződést érlelték meg, hogy egyes mozdulatok, szavak vagy a nap, hold, szél ós eső bizonyos változatai az ő Borsára is hatnak. *z a tapasztalat annyira belefészkelte magát az ősemberbe, hogy mint ösztön maradt meg benne és utódaiba is beleosppegtette viselkedésével, vagy meséivel. Igy lett az egyes ember félelme az első társadalmak közös hiedelae, szertartása és babonája, *z életéért rettegő, magával is tehetetlen ember idegeire, lelkére valóságos onyhitő ir volt az a tudat, hogy társai is ugyanúgy védekeznek, imádkoznak, vagy cselekszenek, hogy távol tartsák maguktól az ismeretlen és veszélyes rosszat, nolyet egy lépéssel, szóval vagy csak nézéssel is fel lehet ingerelni. Hosszú értekezéseket, kötetnyi tanulmányokat lehetne irni a babonáról, mert annyi változata van meg még ma is, de ezen a helyen csak azokkal foglalkozunk, amelyek a legközönségesebbek. Sok ember még félálomban is kinosan ügyel arra, hogy jobb lábbal lépjen ki az ágyból, jobb lábbal lépje át azt a küszöböt, ahol fontos dolga akad és igy folytathatnánk tovább száz más helyzetre vonatkoztatva.Vttgy miért éppon a jobb oldali láb és kéz? azt bizony nem lehet megmondani. Á vadásznak nem szokás szerencsét kivánni, talán azért, mert az ősember vadászattal tartotta el családját és ha otthon nagyon kívánták, hogy sikerrel járjon, idegessé lett ós elhibázta a vadat, ami éhezést jelentett számukra. Igen érdekes az úgynevezett amulettek vagy üdvöskék eredete is. Valamikor valamelyik ősünk életét vadállattal való viaskodás vagy harc közben egy csat, vagy gomb mentette meg, mert az állat körme, vagy az ellenség nyila megakadt rajta. A megmenekült és a családja azonnal külmös tisztelettel övezte azt a tárgyat, féltve frizte, feldiszitette és tőle várt segitséget, ha ujr- bajba jutott. Évszázadok alatt igy fejlődött ki az érmek használata. Mgunk is vagyunk ugy nem egyszer, hogy valósággal megborzongunk e L yes emberek szűrős tekintetőtől, vagy nézésétől, őseink erre azt mondták, hogy az ilyen ember megrontja a másikat. Sokféleképpen - védekeztek 8 szemmel való verés ellen is, de a legközönségesebb az ékszer volt. És ez természetes is, mert az ilyen "megrontó" szeme megakadt a csillogó gyöngyön vagy aranyon és *arr? feledkezett rá. n Nem'egyszer politikai vagy gazdasági okra vezethető vissza a babona. A csehek például nagyon ügyesen beledobták a köztudatba, hogy az opál-kő veszedelmet tartogat birtokosának. A magyar opálkö-bányászásának ezzel sikerült is nagy kárt okozniuk. Még csak a péntekről akarunk megemlékezni. Hány olyan asszony van, aki pénteken kezd mosni, meszelni, vagy takarítani? Miért? Mert krisztus pénteken halt meg a kereszten és tizenharmadaagával vacsorázott utoljára. Innen a tizenhármas számtól való rettegés. Ez a két utóbbi példa is azt bizonyltja, hogy a tudatlan ember a tapasztalata - azt már nem nézi, hogy helyos-e, vagy helytelen - után igazodik és aszerint cselekszik. Ha azután véletlenül beválik a "kabala",szent meggyőződésévé válik, hogy csak azért sikerült a dolga, mert igy cselekedőt: Örömét pedig nem tudja magában titokképpen megőrizni, hanem elmondja másnak ís és ezzel ujabb hivöket szerzett a babonának, bár nem egyszer maga is érzi, hegy anélkül a kabala nélkül is ugyanez lett volna az eredmény.
