Hetikiadás, 1929. január-december

1929-05-28 / 21 [1515]

Somorjay János bátyánk,a nagyüszögi főjegyző,nagy kujon volt szükobb pátriájában. Nem volt olyan alkalom,melyet a saját előnyére kl ne használt volna. Igaz,hogy gáláns ember volt,de csak o nőkkel szemben. Rengeteg anekdotát mesélnek ma is róla a nagydszögiek,pedig szegény most már onnan a túlvilágról figyeli,hogyan pusztulunk,veszünk. Ha jó kedve támadt és berándult a közeli megyei székvárosba még harmadnap is részeg volt minden cigány,aki csak neki húzta.Egy-egy ilyen dóridon a Dárius kincsét is elmulatta volna. Ha bevette magát a fehér asztal mellé,hat ökör sem tudta onnét elmozditani. Lehetett akármilyen sürgős muhkája,az mind mellékes volt,napokig nem nézett a község és az iroda felé. Hosszú ideig szemethunytak ezekért a kisiklásokért,rendszerint segített a családi összeköttetés.' Sógora volt a megyei főjegyzőnek. Egyszer aztán baj történt. Javában mulatott a megyei székhelyen. A Korona főpincére kéjjel bontogatta a nem tudom hányadik üveg pezsgőt,a cigány olyan szivhezszólóan húzta,hogy "Ki tanyája ez a nyárfás...",nem csoda,hogy János bátyánk olvadozot mint a kánikulában a városi járdán az aszfalt. Ezalatt kemény parancsolat érkezett az alattvalókról atgcailag gondoskodó magas minisztériumtól,hogy negyvennyolc óra alatt jelentós teendő a legutóbbi országos jégverés pusztításairól,mert a kormány segiteni akar a A károsultakon. Kovács Ferke,a segédjegyző és János bátyánk jobbkeze lóhalálávan vágtatott be a városba. A főjegyző ur már huszadszor huzattá "* ki tanyáját", aztán merész lendülettel rendelte meg a "Csak egy kis lányt".miközben kissé vizenyőssé vált "tekintetével epekedően ostromolta a szokatlanul jéghideg kaszirnőt, Rózsikát,. Kovács Eerke kissé fontoskodva adta elő hivatlan érkezésének okát s talán épen ez a fontoskodás,meg aztán a főjegyző úrban lötyögő pezsgőmennyiség felébresztette a benne szunnyadó ősi virtust,mert csak ugy fokhegyről vetette oda; -Eb ur a fakó!.- azzal a táviratot begyűrte mellénye zsebébe* Ferke elé tolt egy szinültig megtöltött poharat,a cigány felé intett és jobbkeze mutató ujjával a magas ég felé bökött: -Acsi,te! Hogyan is mondtad az előbb? Kissé borizü baritonján újból rákezdett: Csak egy kislány,.. Minden hiába,Rózsika ma sehogy sem akart felmelegedni...Ezen aztá annyira elkeseredett,hogy a legvadabb ivásra adta magát. Kidőlt mellőle mindenk Elsőnek Ferke,aztán sorba a pincérek és a cigányok, -a pincérek és a cigányok később felváltást kaptak,de János bácsi még mindig birta erővel. Kovács Ferke harmadnap kocsin szállította haza érdemes principálisát,de csak a negyedik nap estéjén tudott beléje lelket verni. Addigra épen három távirati sürgetés feküdt az asztalán * Szó,ami sző,a vége az lett,hogy Somorjay Jánosnak útilaput kötöttek a talpára. Előbb felfüggesztették,utóbb kényszer uton nyugdíjazták.Ezt is nehezen tudta a 3Ógora kijárni. Szük napok jöttek János bácsira,kezdődőtt a nélkülözés. Hrynarosan kikopott az emberségből és senki sem mert neki hitelezni,mert senki emberfia tőle egy fillért viszont nmn látott. Egyik lakását a másik után változtatta és mert sehol som fizette meg a lakbért.mindenhonnan kitették a szűrét. :

a. Amikor Nagyüszögön elfogyott a becsülete,átköltözött Pálkonyára. Kikeresett egy szemrevaló lakást és alkudozni kezdett a gazdával.-, falusi polgár mindig bizalmatlan a nadrágos emberrel szemben,Vörös Bődi Márton sem volt kivétel. Neki annyival több oka volt a bizalmatlanságra,mert nadrágos emberrel egyszer már megjárta.amikor egy városból jött ur rábeszélte a biztosításra és csak utólag derült ki,hogy a városi ur egy verklit sózott a nykkába - drága pénzértcMost is say&dn. gyanúval szemlélte a különben jólöltözött urat,akit nem is ismert, János bácsi alkudozott vele,mint a cigány,végül aztán megegyeztek. /Folyt.köv./