Hetikiadás, 1929. január-december
1929-05-28 / 21 [1515]
21»az.l929.május 28. 4.oldal, /János bácsi olcsón lakik folyt./ -Ennél maradunk, - szólt megelégedetten a gazdának,- kend kiadja árendába ezt a két szobát és a konyhát,én meg fizetek érte egy hónapra 200.000 koronát. Hogy kend is biztos legyen a dolgában,meg én is,csináljunk erről egy kis kontraktust... Vörös Bódi Márton kissé zavartan forgatta kezében a viharvert kalepot.Látszott,hogy valami nyomja a lelkét.Somorjay észrevette és mindjárt meg is kérdezte: -Látom, gazduram,hogy valami aggodalma van. Hát csak ki vele,mi a baj? -5á' megkövetem alássan a tekintetes urat, - akadozott ki belőle a szó - ugyan tisztességes szándékúnak nézem az urat,de tessék má megnyugtatni,mi lesz akkor,ha a tekintetes ur nem fizeti meg az árendát?... János bácsi a fejére csapott. Hogy erről ő is igy megfeledkezett! Kolosszális idea támadt az agyában . -Hogy mi lesz akkor? - kérdezte méltatlankodva - ezt el sem lehet képzelni! még hogy én nem fizetek!,.. De ilyent!.... Szörnyen csóválta a fejét.Vörös Bédi Márton kissé restelkedve húzta nyakát a válla közé és már félt,hogy elmegy a lakója,mielőtt még beköltözött volna. -He tessék megharagudni,tekintetes ur, hiszen csak ugy .ondtam... Nem akartam az urat megbántani! -Há'szen. jól van,Márton gazda,mégis kendnek van igaza. Kend nem ismer engem,jogos^bizalmatlanság. De hogy nyugodtan alhasson mindennap, vegyük bele az irásba,hogy ha nem fizetek pontosan,addig én innen el nem koltözhetem,amig a tartozásomat az utolsó fillérig meg nem fizettem...Jó lesz Felderült az arca Vörös Bódi Mártonnak.Igy már igen.Mégis jó volt szólni! Annak rendje-módja szerint megcsinálták ' z irást.Még tanukat is hoztak,ugy irták alá mind a ketten. Telt,mult az idő. Somorjay János egy-két hónapig pontos fizető volt,de hogy növekedtek a gondok,a lakbérből annál kevesebbet fizetett. Márton gazda sürgette a hátralékot,de János bácsi ilyenkor mindig megnyugtatta: -Ne féljen kend,mig engem lát.Tudja,hogy én innen addig el nem mehetek,amig kendnek csak egy fillérrel tartozom!... A gazda ilyenkor meg-megnyugodott,de utóbb megint csak kétségei támadtak. Igaz,hogy kétségeit élete párja és a szomszédok gúnyos megjegyzései csak növelték. Egy napon bement a városba a fiskálishoz.^ fiskális elolvasta a kontraktust s amikor a végére ért,alig tudta komolyságát megtartani Harapdálta a szájaszélét,hogy hangosan fel ne nevessen. -Ki csinálta azt az irást? - kérdezte. -A Somorjay tekintetes ur .. ->iztán ki az a Somorjay tekintetes ur? -Hát... a lakóm. -Azt nem tudja,mi a fo 0 lalkozása? -Most 3emmi,de azelőtt jegyző volt Nagyüszögön. A fiskálisnak valami derengeni kezdett az agyában .Visszaemlékezett a nagy port felvert dáridóra,melynek végét már tudjuk. -Na,nincsen semmi baj,Márton gazda! Menjen nyugodtan haza és mondja meg a lakó jónak,hogy ha három nap alatt nem fizet,kihordatja a bútorát a határba,Megértette? -Megértettem instálom,de hát az irás... -A&t csak hagyja nálam!...- saakitotta félbe az ügyvéd.Ha nem megy szép szerével,bizza a dolgot rám és a bíróságra! Ezúttal Vörös Bódi Márton sem hagyta magát.Pör lett a dologból,jó zsiros pör,aminek csak a fiskálisok látták hasznát,de Somorjay Jánosnak ki kellett költöznie.Márton gazda házából. Három évnél tovább lakott egy lakásban,melyért jóformán semmit sem fizetett... n
