Hetikiadás, 1929. január-december

1929-05-14 / 19 [1515]

Üzle tátruriázás--űzemutódlás. Irta-' Klndy Zoltán dr

., az Országos Társadalombiztosító; Tntéze t iga zga tója. A kötelező biztositás területén született egy fogalem , amelyet eddig az ipari és kereskedelmi élet nem ista mert.A körvonalai ugyan megvoltak , de olyan határozott alakot , mint a biztositás területén , nem öltöttek, Az alapgondolat az üzletátruházással való esetleges kijátszás ellen a hitelezők érdekeinek megvédése. Ez a védelem nyilvánul meg az 1908.: LVII.tc.-ben , amely kimondja, hogy üzletátharitás esetén a vevő az eladónak az üzlettel összefüggi tartozásaiért felelős. E felelősség azonban korlátolt,mert osak azokra a kötelezettségekre terced ki,amelyeket a vevő az átvételkor elismert,vagy a rendes kereskedő gondosságéval megtudhatott. k leglényegesebb korlát abban van,hogy a felelősségről osak akkor lehet szó,ha valaki az üzletet átveszi, tehát az átvevő és átadó között közvetlen jogviszony van. Ha nincs,vagyis ha valaki ugyanazon a helyen ugyanolyan üzletet nyit,mint amilyent másvalaki ott folytatott,de kettőjük között más összefüggés nem jelentkezik,a felelősség nem jön létre? Emellett a betegségi és baleseti,az öregség,rokkantság,özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztositás terén egy sokkal szélesebb körű felelősség alakult ki. Egyedül az a körülmény,hogy valaki ugyanazon a helyen ugyanolyan üzemet folytat,mint amilyen ott megelőzően volt,az előző tulajdonos biztosítási i^Arulék tartozásaiért felelőssé' teszi. Tehát nem szüksége a, hogy a két fé-l között jogviszony keletkezzék.Elég az üzem azonossága, amely a kötelezettséget mogállapitja. Nagyon fontos közérdek kivonta a rendesen túlmenő felelősség kimondását. Az itt jelentkező hitelező érdeke a kereskedelmi élet biztonságába vetett bizalom megőrzésének érdekén túlmegy* A társadalombiztosítás ügyét ellátó intézetek müködéáe és ezen át a feladatak megoldása a biztositás! járulékok és az ezekről felezett kiadások arányának pontos kiszámításán alapszik. Ha e számitás alapját valami megzavarja,az intézetek hivrtásának teljesítése bizonytalanná válik.ami beláthatatlan rákkódásokat Pnozhat. Ezért kellett a járulékokat és egyéb a törvényen alapuló tartozásokat a személytől függetlenítve mintegy az üzemre nehezedő dologi teherré nyilvánítani,amely rajta nyugszik mindaddig,amig az üzem fennáll és tekintet nélkül minderi szerzési jegeimre, terheli azt a személyt,aki a behajtás idején az üzem tulajdonosa, A tapasztalás mutatja,hogy ezt a szabályt a gyakorlati élet mindmáig nem tudta ugy fölszÍvni,hogy a szenvedjen érdekeltek az érvényesülését ne rajtaütésszerű támadásnak minősítsék. Az okát ott kell keresnünk,hogy az üzemutódlást az üzletátruházás fogalmától elválasztani nera^tudják. Valamennyi felszólaló olyan érvekkel igyekszik a maga vélt igazát a támadástól megvédeni,amelyek pontosan az üzletátruházási törvény,vagy az általános polgári magánjog körébe tartoznak. Az érvelés kiindulása mindig az,hogy az elődjét nem is. ismerte, a berendezési tárgyaiból semmit meg nem vett,vagy a csődtömeg elárverezésekor vett egyes tárgyakat,az előd üzeme hónapokon át szünetelt,közöttük semmiféle jogviszony nincs,minden szerzés eredeti,ennélfogva érthetetlen, hogy az üzem előző működésének rendjén fölmerült tartpzásokért a biztosító intézet őt akarja felelőssé tenni, Ez a tapasztalás arra kötelez bennünket,hogy minden alkalmat ragadjunk meg a közönség felvilágosítására,figyelmeztetvén,hogy az üZBmutődlá3 a társadalombiztosítás körében kialakult különleges fogal&m, amelynél az elődről az utódra szálló kötelezettség egyetlen alapja ugyanannak az üzemnek ugyanazon a helyen a folytatása. Nem lehet tagadni,hogy a szabály merev,de viszont teljes joggal meg lehet kívánni,hogy a kereskedő ós az iparos,aki a szakmájának folytatásánál a körültekintő gondosságra nevelődött,mielőtt ogy uj helyem • .» /Folyt.köv,/