Hetikiadás, 1929. január-december

1929-04-30 / 17 [1515]

A eredeti tárcája. A Tokatlian fehér asztalai között nyüzsgő estélyi ruhás nők és frakkos férfiak teljesen feledtették velünk azt,hogy a titokzatos,a bűbájos icdlet egyik fénypontjén,Konstantinápolyban vagyunk.Mi is emlékeztetett volna rá? A szakács osztrák,az ételek franciák,a bor görög és olasz,a beszéd fransia, angol és német,a ruhák nyugat-európaiak,az egész társaság a lehető legnemzetközibb. Azaz mégis volt valami,ami török: a kávé és cigaretta,bár ez utóbbi nem garantáltan valódi,a legtöbbjét jogos gyanúba vettem,hogy szülőföldje Germán ia. Ali bej, akivel együtt jártuk a muzulmánok országát, elszomorodva nézte ezt az internacionális vásárt. -Látod effendim,hogyan hasonul át az évszázados tradíciókhoz görcsösen ragaszkodó oszmán - nyugati világfivá?... Ha ezt a társaságot megnézed,hogyan öltözködik,hogyan eszik,meghallgatod,hogyan beszél,azt hinnéd,hogy Paris legelőkelőbb éttermében ülsz,pedig ennek a társaságnak legnagyobb része, talán négyötöde török. Kiváncsian néztem körül és igazat kellett adnom szavainak.Hangtalanul bólogattam a fejemmel. Ali bej folytatta siralmait... -Ezeket a káros és erkölcsrontó ujitásokat népünk egy rétege fentartás nélkül átvette,megtanulta és szerintük él...Hár más tekintetben is hasonló gyorsassággal sajátitana el mindent,ami inkább hasznára is válna... -Emiatt osak nem panaszkodhatol - szóltam közbe, - hiszen annyi modern és üdvös dolgot,ujitást láttam az utóbbi időben,hogy magam is elcsodálkoztam raj ta... -A városban!... De a falu,a földmives.a pásztor?... -Nos? ...az most is ugy él,dolgozik és gondolkozik,mint az öregapja. Három évvel ezelőtt jártam Anatóliában. Dolgaim elvittek faluból faluba és megismertem a mi népünket a maga igazi mivoltában.Drága,aranyos embere^akiknek minden szent,ami rájuk maradt az ősöktől,s ma is azt teszik,amit tőlük tanultak...Egyik faluban serényen folyt a tavaszi munka.Férfit nem lehetett otthon találni,mind kinn dolgozott a mezőkön,földeken, Amit láttam.nem volt előttem uj, hiszen ugyanezt ezerszer láttam azelőtt. ' Ali bej nagyot szippantott rőfnyi hosszú cigaretta szopókáján és Valóságos füstfelhőt fujt a feje főié,mintha abban akarná megeleveníteni az akkor látottakat. -Jó darabig figyeltem a fárasztó tevékenységüket,aztán odaléptem az egyik értelmes arcú,meglettkor4 atyafihoz. "-Szabalah hair olszun - köszöntöttem. - Hair ola effendim! - válaszolta barátságos arccal.- Mit kivánsz? -Látom,hogy serényen folyik a munka nálatok. Mit csináltok? -Felássuk a föIdet,effendi,mert különben nem vethetjük el a magot -Azt látom,kardas,/testvér/csak azt nem értem,miért megy ez a munka olyan lassan,pedig ugy látom,elég sokan vagytok és megfogtátok a munka végét. -Nem csinálhatjuk másként,mint ahogy apánktól tanultuk. -Mivel túrjátok fel a rögöt? -Amivel mindenki: faekevei. -Nos,akkor már értem,miért megy a munka oly lassan!• szóltam, pedig ezt mindjárt tudtam. - Miért nem vas vagy acélekével dolgoztok? • A földmives nagy szemeket meresztve nézett rám. -Vasekével? Minek? Azzal sem megy a munka gyorsabban! -Tévedsz barátomi A munka is gyorsabban megy,de meg nagy haszna is van.Azáltal,hogy a vaseke mélyebben szánt,dúsabban terem a kalász. Tudod-e. hogy idegen országban mindenhol vasekével szántanak és akkora földön,mint a tiéd,épen négyszer annyi szem terem,mint neked? - kérdeztem. -Mondtam már neked,hogy az atyafinak értelmes arca volt,láttam azt is,hogy az elhintett mag termékeny talajra talált.Nem sokat kellett magyaráznom, megértett. A legközelebbi városból küldettem neki egy elsőrendű anyagból készült vasekét abban a biztos tudatban,hogy a modern kultúrának uj hiveket szereztem." /Folyt.köv./ .