Hetikiadás, 1929. január-december

1929-04-09 / 14 [1515]

— —« • » /Balog Sstván nem fizet adót folytatása./ Kszckció - Akármilyen ékes instanciát nyújtanál is be hozzám,-adta vissza a gúnyt Balog Sstván, - akkor sem lehetnél abban a boldog helyzetben, hogy tőlem egy vöröá ré^petákot is láss! - Azt akarod ezzel mondani, hogy nem fizetsz? - Azt! - válaszolt Sstván kuitán és megvetően rántott egyet a vállán. A csausz zavaros tekintettgl nézett társaira. Erre nem számított. Mentegetőzve szólt a soklyósi adoszendőnek: - Ugy látszii , megbolobdult szegény! Sstván meghallotta a nem neki szánt mondást. - Azért, mert én nem akarok fizetni, még nem jelenti azt, hogy bolond vagyok ! - Mégis ezt kell gondolnom, mert különben nem támadnád meg az adót! Az adószedő közbeszólt; - Nincs helye a vitánaki Mért nem akarsz fizetni? - Mert a nemesség nem fizet adót. Achmed aga elképedt erre a mondásra. - Te és nemesség? Hogy kerül ez a kettő össze? - kérdezte elese dálkozva. - Hogyan? Majd mindjárt kiderül. Vegye tudomásul aga uram és . kegyelmed is, adószedő uram, akit nem is tudom, hogy miképen tiszteljek, hogy ebben a faluban össze nem szednek egy petáknyi ad°t sem, mert Nagyfalu minden polgárának armálisa van!...Ihol a nemesi levéli Á négy török megrökönyödve vette tudomásul a kijelentést,. A nemesi levél kézről-kéfcre ^ájí» Biz abban nem volt semmi hiba. Soha, senki meg nem tudta, tett szert rája Balog Estván, ennek titkát magával vitte a sirba. Legalőbb a soklyósi osausz tért magához a meglepetéstől. - Ez téged és a többieket nem ment. fel az adó alól! Csak, ha hitleveletek van a bégtől! - A soklyósi bégtől nincs, de van a pécsi pasától! - azzal egy másik pergament tekercsei húzott elí a ruhája alól. Achmed aga kinyitotta, meglátta Szelim pasa pecsétjét és kellő h

c

dolattal érintette homlokához.Eegesi&orgatva olvasta: "Ameddig a pecsevii szandzsák elér, vegye tudomásul minden bég, alajbég aga és csausz és mindenki, akit illet, hogy nemes Nagyfalu község -dót nem szolgáltat. Kelt Becseviben, a hedzsra 915.-ik évében Bajrám hó 10.-ik napján." Aláírva Szelim pasa tugrája és ráütve a pecsétje.... Este felé, amikor már elültek az utolsó három nap itgalmaij, Balog Estván elsétálgatott a község egyetlen utcáján. A falu végén találkozott a két engesztelhetetlen ellenfél, ő meg az aga. Estván nem tudta megállni, hogy meg ne szólitsa: - Ugye, mondtam, az nevet legjoboan, aki utoljára nevet!?... Achmed aga biboríP

1

' ros arccal fordult el tőle, íe nem felelt. Mint a kivert kutya somfordált haza felé... - . ?% '-P> ' t-i A tenyészállat vásár árai. A mezőgazdasági kiállítás vásári forgalma a nehéz viszonyok ellenére is kielégítő volt. Nemcsak a hazai gazdaságok vásároltak, de külföldre is történtek eladások. Ausztria, Csehország, Görögország és Jugoszlávia bonyolítottak jelentősebb vásárlást. Az átlagárak nagyjában megfeleltek a tavalyiaknak. Igy bikákban darabonként 1307 pengő volt az átlag ár, egyes esetekben azonban 4.000 pengőt is fizettek. Lovakban a méneknél 2036 pengő volt az átlagos ár, a kancáknál pedig 1550 pengó. A sertéseknél volt aránylag leggyengébb a forgalom, az átlagárak 259 pengőt tusznek. A kosok átlagára 239 pengő volt.