Hetikiadás, 1929. január-december
1929-04-09 / 14 [1515]
Balog Estván nem fizet adót. a eredeti tárcája, Ahmed aga kényelmesen hasült a kerti lugasban. Már a tizenötödik pipát szivta és figyelmesen néztf.. az ég felé törtető fdstgomolyokat. Milyen szépen el lehet igy ábrándozni mindenről, ami szép és jó. Gondolatai alighanem a paradicsomban jártak és talán a gyönyörűséges hurik társaságában rótta a menybeli utakat, amikor Ali lépett elébe. - Vendég jött Soklyosról! - jelentette. Ahmed aga bosszúsan nézett az arnótára. - Kérdezd meg tőle, hogy mit akar !? Ibrahim bég küldte, Azt mondja, valami adót kell behajtania. A csausz kényelmetlenül kezdett izegni, mozogni. Nagyokat szuszszantott. - Hm... hm... pénzt akar? Na, ugyan rossz helyre jött, ha azt hiszi, hogy Nagyfalu parasztjaiból csak egy megveszekedett oszporat is ki tud préselni... A vendég elunhatta magát a házban, mert méltóságteljes léptekben közeledett. A csausz kellő reverenciaval fogadta és átvette tőle a bég parancsát. - A kegyelmes bég, akinek Allah hosszú életet adjon, elrendelte, hogy a nagyfalusi hitetlenek fizessék meg az idei harácsot, portánként három oszporát és a fejadót, személyenként egy oszporát, azonkivül az egész község adjon vagyon dézsmát; száz kőből ouzát, _ agy'nannyi rozsot, két szekér kepyeret, a lovaknak ötven köböl zabot és árpát. Aamed aga levegő utan kapkodott az ijedtségtől. I^agy nehezen tudott csak ennyit kinyögni: - Csak?... - • ^ a gy jajveszékelés támadt a faluba, amint a csausz kihirdette az ad ü szedést. A török adtíszedő rövid időt szabott a fizetés teljesítésére, három napot. Balog Estván összeszorított foga^*^! fogadta a hirt. ót is érzékenyen érintette a dolog, mert pénzben négy aszpox-át, terményben pedig a rá eső részt kellett volna fizetnie. Egy. ideig törte a fejét, miképen tudna a fizetség alól kibújni, aztán összebujt Nagyfalu két legravaszabb rókájával. Miról beszéltek, nem lehetett tudni, elég az, hogy Balog Estván ebéd után, kölcsön kapott lóval sebes vágtatásban eltávozott. Távolléte senkinek sem tűnt fel, mindenki saját magával és a maga bajával volt elfoglalva, a törökök pedig nem igen muta tko zíak. ~ • — A kitűzött határidő lejáróban volt. Egy-két óra még és az adó összeszedése megkezdődött. Balog Estván egykedvűen ült a házikója elött és figyelte a sürfeés forgást. Várta már, mikor .kezdődik meg a fájdalmas müve let." Nem sokat kellett várnia. Az üres szekerek már ott álltak az őrség háza elött. Egyszerre csak kijött a házból a soklyósi ad ü szedő, Achmed aga és a két arnóta kiséretében. Minthogy ^alog Estván háza állt az őrség tőszomszédságában a kellemetlen aktust mindjárt rajta kezdték meg. A csausz kárörvendő arccal állt elébe. - Eddig mindig még te . mulattál rajtam, ha bajban voltam átkozott kutya, de most én nevetek rajtad! Hol a pénz meg a buza? Balog Estván kevélyen felvetette a fejét. - Az nev-t legjCbban, oki utoljára nevetIHogy jön kelmed aga uram ahhoz, hogy tőlem adót követeijen? - Talán bizony ékes instanciát nyújtsak be hozzád, hogy az adót amit a kegyes bég elég alacsonyan szabott meg, méltóztassál megfizetni?... - gúnyolódott Achmed aga. AJ^$~
