Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-31 / 53 [1514]

A eredeti tárcája,. Irta: Szilárd Hóbort. Vores Pál uram aegtörölte gyöngyöaö homlokát. - Mondja kelmed, aga uram, - szólt az előtte álló törökhöz, hogyan is volt az eset? A török alig észrevehetően csóválta meg fejét. Épen harmadszor mondatta el vele Veres Pál, a várongi palánk gyalogos vajdája, hogy mi történt. - Hiába mondom el megint, akkor sem tudok többet és ujabbat mondani. Azt tudja kegyelmed, hogy hat hold óta egymás után tűnnek el a Sziget és Szekcső. közötti várakból és falvakból a fehérnépek. Darány mellől egy, Mozsgóról egy, a szomszédos Szulejmániából egy települt leány, Kapósból kettő, Meszíényből megint egy és most legutóbb, három nap előtt Szökcsőböl ismdg egy fehérnép veszett el. •» Ez az... - sóhajtotta a vajda, - ... Szekcső! ... És biztos abban kelmed, hogy ama Kalányos János céhmester uram

1 Zsuzsika lánya tünt el? - Oly biztos, mint az élet után a halál. - Ott volt kegyelmei, vitéz aga uram, hogy ilyen bizonyosan tudja? - Amikor eltűnt, akkor még nem voltam ott, de tegnap reggel arra jöttem és Kalányos János, aki kelmédnek oly jó barátja, kétségbeesve járja a környéket, koresve a lányát, a nemzetes asszony pedig a kezét tördelve siránkozik. Folytan azt hajtogatja: jaj neked édes vérem, mi lesz belőled?! Csúfot tesznek benned az istentelen pogányokl... Veres Pál ura:.: a fogát csikorgatta. - E4uye azt a hét... - kezdte a kacskaringós káromkodást, de nem folytatta. Egy párat nyelt, ugy, hogy hatalmas ádámcsutkája majd ki nam jött a nyakabőre kőstül.- Csak tudnám merre és hol keressem,tudom Isten, ajd átsegiteném a másvilágra,aki szemet vetett rája... j* török sunyin pislogott a vitézre. - Hát ... hiszen... ha... - dadogott várakozástoljesem - Mit ha? - pattant fel a vajda. - Ha nem tudja kelmed, akkor hallgasson, ha meg tudja, ugy beszéljen. - Igazsága vagyon kegyelmednek, ha nem tudnám, nem is beszélnék.. - Akkor csak szaporán,ki a szóval! ... de mert tudom, azért meg épen nem beszélhetek ... hacsak... - Hacsak? Nos? - türelmetlenkedett Veres Pál. ... nem éri meg kegyelmednek azt a csekélységet, hogy megnyissam nyelvem zsilip jót... A vajda egy pillanatig szótlanul meredt a beszélőre, mintha nem értené, aztán egyszerre villogni kezdett a szeme. - Mennyi volna az a csekélység? ( - Kétszáz tallér, csengő aranyban. A török oly biztonsággal és könnyedén ejtette ki a száján ezt a hatalmas összeget, mintha csak néhány dénárról va-._y oszporáról lett volna szó. Biztosra ment a selma, mar saIvarja zsebében érezte a pénzt. látva azon an, hogy a vajda elgondolkodva mered a magasságba; sietett hozzá tenni: - Higyje meg kegyelmed, vitéz vajda uram, hogy nem is sok, amit kértem... Ha a hatalmas bég megtudja, hogy elárultam, hamarosan verebek táncolhatnak karóra tűzött fejemen. - Hát jó! Megadom a kétszáz tallért, de csak akkor, ha a dolog sikerül, illetőleg, ha a Kalányos lányt sikerül sértetlenül visszaszerezni... Most pedig beszéljen kelmed, de fenntartás nélkül, mert ha turpisság van a dologban, Istenemre mondom, megkeserüli!... •* török elégedetten törölte meg szájaszélét. *» vajda éles tekintetét nem kerülte el, hogy a török a szájtörléssel csak ravasz mosolygását akarta leplezni, /folyt.köv./