Hetikiadás, 1928. augusztus-december
1928-12-31 / 53 [1514]
/Deli Ormán folytatása/ ' - .AZ összes fehérnééeket Deli Ormán "bég raboItatta el a portyázó lovasaival• Veres Pál uram meglepődve csettintett ujjával. - Hogyan tudnánk zsákmányát visszaszerezni? - Nagyon könnyen 1 . ... DQ. .. - Nos? ... rossz néven ne vegye, vajda uram, mivel biztosithat engem, hogy pénzemet pontosan megkapom? - Ejnye, canis mater! - dohogott Veres Pál. - Nem elég az én vitézi szavam? - Slég, hogyne volna elég,., azért mégis szeretnék belőle valamit látni. A török ravasz hunyor g:: tással tekintett a vitézre, miközben jelentőségteljesen dörzsölte össze jobbkeze hüvelykujját mutatóujjával. A vajda kotorászott dolmánya belső zsebében, kihúzott egy zacskó pénzt és odavetette a töröknek. - Beszélj! - szólította fel kurtán. A bég rövidesen, néhány"nap múlva uj zsákmányra indul. Ugy értesült, hogy a csornai kasznár szépséges lánya rokoni látogatásra megy, azt akarja elszerezni. Ugy hallottam arra jártamban, hogy Deli Ormán három nap múlva Attala határában lesz, ami csak két rövid óra Csornától. A kiséret csak néhány jobbágy lesz, azokkal könnyen elbánik s mielőtt még hire mehetne, már árkon-bokron tul lesz a prédával. Könnyű győzelmet vár,.csak néhány emberrel jön. A béget könnyű lesz elfogni, a többi má r magától jön.. Veres Pál uram eltakarta a szemét. Nem lehetett tudni, azért-e, mert elgondolkodott, vagy azért, mert az áralót látni sem akarta. Amikor fejét felemelte, viharvert arca mozdulatlan volt, szeme kifejezéstelen. A török hiába fürkészte, a vitéz szenvedálytelen tekintete semmit sem árult el a benne duló viharból. - £ó! A pénzt, már mondtam, megkapja kelmed, ha tervem sikerül, de ismétlem, megkeserüli, ha turpisságon éreml... Adasson a vendégházban enni és innivalAt, addig beszélek az embereimmel... A vajda behivatta két főlegényét, Horváth Balázst ás Nagy Dienest. Elmése-élte nekik az egész beszélgetést, elejétől végig. - Most eszik a selma s közben nem is gondol arra, hogy egy jó magyar vitéz tovább is lát az orránál... Ugyan mit gondoltok, ki ez a töröK - Honnan tudnánk, mikor nem is láttuk, - mondották. - Eleinte én sem ismertem fel, mort már innen-onnan tiz éve, hogy nem került a szemem elé, de utóbb ráismertem arról a vágásról, melyet a móri betörésnél kapott a homlokára... - Ki legyen hát? - türelmetlenkedett a két főlegény. - Deli Ormán bég. - Az nem lehet, - kiáltottak fel kétkedve. - Pedig ő az. A fejemet teszem fel egy ócska pityke ellen, hogy nem tévedek. De most az egyszer elszámitotta magát a derék bég... O^yan lee két adok neki, hogy örökre elmegy a kedve a cselvetéstől.. Nekem már a lányrablás meséje is gyanús volt, mert Kalányos János uram, ki nékem távoli atyámfia, ma reggel nálam járt, jó darabon el is kisértem, sőt azt is megbeszéltük, hogy jövő hóban átmegyek hozzá Szekcsőre kérőbe... Addigra megjön főgenerális uramtól a nászengedély is... Ha pedig baj volna Zsuzsika körül, először engem értesített volna... A főlegények vidáman felnevettek. - v égre egy kis élet és mozgás jön elernyedt tagjainkba/ - mondotta Nagy Dienes.
