Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-18 / 51 [1514]

A futballbirák. Y/oodward,a világ legjobbnak tartott amatőr labdarugója, aki 1912-ben az angol csatársort vezette a magyar csapat ellen az Olimpiádon, a világbajnokság megnyerése után hosszabb tanulmányt irt tapasztalatairól, me lyek a jó békevilágban óriási feltdnést keltettek. Woodward a nem angol birákkal volt legjobban megakadva .Kifogásolta,hogy nem töltötték be kifogástalanul hivatásukat,de udvarias ember lévén azonnal talált mentséget is számukra,azt tudniillik,hogy még nincsen olyan gyakorlatuk,mint az angoloknak,akik nemzeti sportjuk szabályait igazán kifogástalanul elsajátították és gyakorolják. Ekkor irta V/oodward ezeket a fogalommá vált szavakat: "az a jó bíró,akit észre sem vesznek a pályán." Ennek a találó megjegyzésnek a valódi értelmét csak az tudja igazán értékelni,aki látott már túlfűtött hangulatú mérkőzést és hallotta azokat a kifakadásokat,esetleg látta azokat ;z utlegeket,amik a futballbirót illették. A jó biró olyan természetesen,annyi könnyedséggel irányit ja a játékot,ugy oldja meg a kétes,vagy nehéz helyzet eket,hogy a játékosoknak és a nézőknek az volna a szokatlan és a feltűnő,ha másképen Ítélkezett volna. Nehéz,majdnem lehetetlen pontosan leirni a jó biró működését.Ezt csak látni kell. Mi hát a jó bíráskodás titka? Elsősorban a szabályok tökélatos ismére te,olyan tudása,hogy majdnem gondolkodás nélkül,ösztönösen intézkedjék. A futballbiró is ember, tévedhet,de jóhiszeműen,ugy hogy a pártosságnak még a látszata se legyen meg. A jó biró teljesen elfelejti, hogy ember,hogy szive van. Csak lát és hall,azután gépiesen hajtja végre intézkedéseit. Nem tétovázik,nem mérlegel,hanem "kapásból" bíráskodik. Nem érdekli más .csak

0

^ játékos és a labda. Belemerül a küzdelembe, együtt "dolgozik" mind a huszonkettővel,mindenütt ott van,semmi sem kerüli el a figyelmét. Körülbelül ez Woodward véleményének a rövid összefoglalása. Tág keret,melyen nehéz eligazodni. Maga a világhírű középcsatár is érezte ezt a fogyatékosságot és magyarázatul azt fűzte még hozzá,hogy fitoi ebben a leírásban nincs benne,azt megérzi a biró,akit másképen el sem tud képzelni, mint szintén fútba llis tát, vagy volt futballistát. Angiiában,a labdarúgás őshazájában nincs is más biró, mint volt játékos és ott tiz esztendeig sincs annyi baj a birokkal,mint nálunk fél év alatt. Ennek az okát abban kell keresnünk,hogy nálunk sok olyan ember dugja a szájába a birói sipot,aki sohasem játszotta végig a kétszer negyvenöt percet komoly taérközésen,mint futballista. Ez az egyik. A másik - tisztelet a kivételnek - az,hogy nálunk a birák leginkább klubemberek,vagy világosabban: érzelmi szálak fűzik egyik vagy másik csapathoz és bármennyire is elfogulatlan akar lenni,nem tud semleges maradni, mert túlbuzgóságában azt az egyesületet nyomja amelyik közelebb áll a szivéhez.Első pillanatra különös ez a megállapítás,de helyes,amit sok év tapasztalata bizonyít. Csonkamagyarországon évek óta hangzanak el a panaszok a birák ellen. Sok bennük a túlzás,de sok az igazság is,hiszen alig van olyan fontosabb mérkö zésünk, amely simán zajlik le. A biró megveré se ,megdobállása ,kigunyolása - sajnos - kezd megszokottá válni. A rendőrségnek majdnem mindig akad dolga a futballpályákon,ami elképzelhetetlen volt a régi jó békevilágban. Akkor a biró tudásbeli színvonala még egyenlő volt a játékosokéval,de a professzionizmus megalkotásával nagy űr támadt a játékosok javára. Most bizony mindig észreveszik,hogy biró van a pályán és nem fordul elö az az eset,ami Angliában mindennapi,hogy a mérkőzés után szétszéledő közönség azt tudakolja: ki volt a biró ?