Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-24 / 52 [1514]

K szekció A világháború amilyennek én láttam, József kir. herceg tábornagy történelmi müve. Most hatyta el a sajtót József kir.herceg tábornagy nagy történelmi munkájának harmadik kötete,amely az 5-6-7-8 és 9-ik isonzói csatákat ismerteti. Akik a fenséges'szerzőnek előző két kötetét olvasták, alaok nehezen várták a folytatást.Nagyon széleskörű judiciummal itélő,rajongó magyar lélekkel látó, az összes körülményeket ismerő hadvezér adja elénk tapasztalatait,amelyekkel örök emléket állit a magyar katona hősiességének,amely a megértő ós érző vezér alatt csodákat müveit és még nagyobb csodákra képes lett, volna,ha a seo vezérek lelke csak tizedrésznyi megértéssel lett volna telitve,mint József kir.hercegé.Ebből a nagyszerű történelmi munkából a magyar katonák rajongva szeretett vezérének lelkéből fakadt könyvből közlünk alább szemelvényt. 1916 február 29. József kir.herceg tárbornagy könyvéből. Éjjel lassú lővegtüz és csatározás. Ma az öltözködésnél és még inkább az induláskor valami különös érzésem volt,hogy baj fog érni. Reggel 5 órakor gróf Pálffy Lászlóval ós Eisner-Bubnával Oppacohiasella-n át Marcottini-re mentem. Kétszer a tökéletes sötétség miatt - minthogy lámpást nem szabad gyújtani az ellenséges tüzérség ébersége miatt - az utszél árkába hajtottunk. Maroottini - ahol,azt hiszom,a 3. Isonzó csata óta nem voltam - a legmegrázóbb pusztulásnak siralmas képe; a házak murvagarmadákká összelőve.A törmelék alól rothadó hullarészok állanak ki,számtalan rongy és foszlány,ezer dirib-darab és émelyítően fullasztó a rothadó hus bűzétől telitett levegő. Miután az automobilt egy meghatározott - kevésbbé veszélyes helyre küldtük volt, egy főhadnagy vezetett a "József főherceg lak" dolinába,mely a 111. magassági pont mellett San Martinétól délnyugatra van. Egy kutszerü 8-10 méter széles lyuk,mely függőlegesen esik a sziklatalajba. A sziklafalba keskeny lépcső van bevésve és körülbelül tifc méter mélységben fapadlózat van,mely a mélység fölött elzárja a kutat, 1

nnét jtón át a sziklába vájt két szobába jutunk,melyek még legnehezebb bombák ellen is feltétlen biztonságot nyújtanak. Ez a dandárparancsnok lakása. Ezen természetes almának sziklafalait páfrányok nőtték, be és néhány korcsos bozót tengődik rajtuk, a függőleges barlang környékén a Karszt sziklák között satnya tölgyes van,amely azonban a lövegtüztől nagyon szenvedett. Az ajtó fölött egy faállvány van kis tetővel,alatta a Sanmart inoi templomnak kis harangja lóg Soós ezredesnek egyik sokatmondó versével.San Martiné harangja akkor fog csak megkondulni,mikor a győzedelmes "Előre!" el fog hangzani, A sziklafa 1 redőiben mindenütt lövedékek, mind olyanok,melyek idevágódtak be. Soós ezredes ajtaja előtt vár rám és beirom nevemet vendégkönyvébe. Idillikus egy remeteség. Innét Soós vezet. Meglehetősen élénk gyalogsági tüz van és mérsékelt lövegtüz. Egy még távolról sem kész - jobban mondhatnám,alig megkezdett - futó árokban -legyünk két fal között és Soós ezredes mindig visszaszól: " Nur büeken! " A gyalogsági lövedékek csiripelnek fejünk felett. San Martino előtt,az agynevezett 11 ^ hullaházánál - mint már,azt hiszem,mult évben is leirtam ..lég nincs futóárok és a kő védő falak nagyon Össze vannak lőve, ide nagyon jói lát az ellenség a: Monté San Michelo állásaiból és ezen darabot géppuskáival minduntalan végigszórja. Bjrongósan szürkül a reggel. Mi fedezéktől fedezékhez sietünk. San Martino még jobban elpusztítva,mint midőn utoljára ott jártam, egy roia és törmolókhalmaiz,hullák és roncsok mindenfelé, összehasonlíthatatlan pusztulás képe. Csepereg az eső és a lövedékek zizegve repülnek és San Martino romjainak falába csattanva ütődnek. Ott van a "halálfutó", egy teljesen pásztázott utcácska. Olyan gyorsan,ahogy csak lehet.megyünk • át. Odébb az árokban minden a legszebb rendbon van. Midőn a futóárokban az "I.-es dolina" felé megyünk,egy gránát jön és pár lépésre előttünk csap be,szilánkjait széjjelszórva,osattanva egy ütést kapok fejemre és egy pillanatra elfoketül szemem előtt minden,de azonnal összeszedem magamat 9 kissé kábultan bár s pár lépést támolyogva Soós után megyek. Eisner-Bubna a süvöltesnél hasravágta magát egy pocsolyába,gróf Pálffy László még a kanyarulat mögött volt hatul. Csak egy kis hija volt,hogy az előtte menő Soós is egy jókora követ nem kapott a fejére.Odébb egy szegény altiszt elesett. Utána akart nézni a munkálatoknak 3 fejbe kapott egy szilánkot. /Folyt.köv./