Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-31 / 53 [1514]

Hetikiadás. 53. sz.1928. december 31. , ÁA,oldal. Uje

vi köd. /

' i Az a nehéz köd,ami most újév táján megüli a magyar tájakat, furcsa figurákat mutat, torzítva megnöveszti az árnyakat és ide-oda suhanva gomolyog előttünk. A köd ránehezedik az emberek lelkére is és ha néha megszakad,teljesen valószínűtlen tájakat mutat, gyorsan összecsapódik megint,hogy még tá jékoaatlanabbá tegye a szemlélőt. Az újévi ködfátyol leple alatt,most a Felvidék elszakadásáról jönnek különös híradás ok,melyek a helyett,hogy tisztábban mutatnák a tíz évvel ezelőtt történt események képét, még jobban összazavarják azokat. Hodzsa Milán,a csehek közoktatási minisztere,aki Széli Kálmán miniszterelnöksége idején és még később is,talán több,mint tíz éven át,a magyar parlamentben , mint nemzetiségi képví selő, igen tevékeny részt vett, - most nyilatkozik azokról a tárgyalásckról,amelyeket a Károlyi-kormánnyal folytatott a Felvidék sorsáról. Hodzsa most tulajáonképen védekezik a csehekkel szemben, akik ugy látszik, tíz év távlatából kibontakozva most már maguk is kissé különös színben kezdik látni a cseh állam megalakulásának meglehetősen valószínűtlen képét. Hodzsa most azzal védekezik, hogy ő • tulaj donképen csak szóval tartotta, vagyis becsapta a Károlyi-kormányt,mert a cseheknek mindössze csak 1150 katonájuk volt a Felvidék elfoglalására és ezzel szemben a Károlyi-kormánynak három felfegyverzett hadosztálynál több katonasága volt,amivel könnyű szerrel megakadályozhatta volna a Felvidék megszállását. Hodzsa szerepe saját beismerése szerint az volt,hogy szóval tartsa a Károlyi-kormányt és közben kieszközölje Parisban az antant hadsereg főparancsnokságától a magyar csapato

k/Fel

vidékről kitiltó határvonal megvonását .Károlyiakat felültette Hodzsa /at a/ ugy,hogy a tárgyalások alatt nemcsak nem szegültek ellene a rendelkezésükre álló fegyveres erőkkel a bevonuló ' c sebeknek, hanem maguk siettek lefegyverezni a magyar csapatokat és ezzel kiszolgáltatták a Felvidéket a megszálló cseheknek. Hodzsa védekező Írásában kifejezésre juttatja akkori aggodalmait is,mert szerinte nagyon bajos volt elgondolni , hogy miképen fog majd lejátszódni a Felvidék elválása a magyaroktól,kilencszáz évi együttélés után.Vagyis más szóval: attól tartottak,hegyez még erőszakossággal is csak bajosan sikerülhet. Ezért kellett Károlyiakkal alkudozni és bizalmukat megnyerni szép szavakkal és nyájas kézszorításokkal. Károlyiék csakugyan felültek ezeknek az uraknak, nem részesítették kellő fogadtatásban a bemerészkedő cseheket és elnézték bárgyú tehetetlenséggel, miképen siklik át kezükből a Felvidéken minden hatalom a csehekébe. Az 115C cseh legendája ezzel bevonul a történelembe és majd feljegyzik a krónikák, hogy ködös idők leple alatt ennyien lopóztak be hozzánk a Felvidékre és elorozták tőlünk a magyar Szent Korona egyik legszebb gyémántját, a Felvidéket, színmagyar tájakat és velünk érző ezeréves barátaink. és testvéreink földjét.Most hát megtudhatjuk végre,hogy a köd akkor is mennyire megnövesztette az árnyakat és micsoda torz figurákat mut at ott .Miképen ágáltak és gesztikuláltak ezek a torzfigurák és milyen elkeveredettek és tájékozatlanok voltak akkor azek az emberek, akik arra való minden tehetség nélkül nehéz felelősséggel terhes állásokba ültek be önhatalmúlag és ezért a felelősséget viselni tartoznak örökre a történelem ítélőszéke előtt. A köd,ez az újévi köd,most újra fantasztikus árnyakat rajzol a magyar horizontra és jó lesz,ha résen leszűnk,nehogy a lelkekre szállva elveszítsük ismét a tájékozódást és kiszolgáltassuk ma.gunkat ellenségeinknek, akik majd újra markukba nevetnek és újra csodálkoznak váratlanul elért nagy sikerükön. Az elvesztett Tátra, havasainak fenséges pompája, az elszakított színmagyar tájak, a minden magyar lelkéhez hozzánőtt áldott földje és szenvedő testvéreink emlékeztessenek arra mindig,hogy nincs elalkudni valónk többé,az 1150 cseh belopózását nem fedezheti többé soha. a becsületes magyar jóhiszeműség.