Hetikiadás, 1928. január-július

1928-07-17 / 29 [1513]

Balog Estván tiz tallérja. A eredeti tároája* Irta: Szilárd Rőtért. Balog Estván amolyan szegény ördög volt, aki csacsijával egész nap Nagyfalu és a Dráva között közlekedett. Elől ment a csacsi, a hátán jobbről-balről megerősített vizeshordóval. Aztán következett ő, egyik kezében kötőfékkel, a másikban jókora husánggal. Napjában húszszor is megtette ezt az unalmas utat. A török uraság akkortájt erősen befészkelte magát a termékeny Ormányságba s bár közel voltak a villányi azőllőhegyek, a n-gy nyári melegben'megszomjúhozván, sok vizre volt szükségük. A török, keleti kényelmében, lusta volt vizet hordani. Inkább fizetett minden hordó vizért egy petákot. Nagy volt a drágaság, a szegénység még nagyobb, de legnagyobb volt az étvágy. A petákok hát hamar elfogytak s másnap, megint csak elölről kellett kezdeni a vizhordás nemes mesterségét. Hej, de keserves kenyér volt ez, kivált nyáron. » Elkövetkezett egy nap a sóklyósi sokadalom, amelyet Fehád bég, aki a soklyósi várban reggeltől estig narghiléje végét szopogatta, minden évben egyszer, különös kegyképen engedélyezett. Balog Estvány ezen a vásáron tiz tallérért eladta becsületben megőszült csacsiját egy tisztességes örménynek. Egész vagyont tudván a tarisznyájában, egy teljes napig azon töprengett, mit tegyen a rengeteg pénzzel. Elhatározta, hogy vesz egy kis kertet, azon zöldséget termel s majd többet keres, mint a vizhordással. De addig is amig ilyen kertet talál, a pénzt jó helyen elássa. Hogy meg ne lássa senki, hogy miben mesterkedik, ezt a munkát éjfél utánra halasztott:, amikor már a hold is elbújik a felhők mögé. Amikor az éji csend az egész falura kiterjesztette jótékony^ álmot hozó nyugalmát s már csak, itt-ott vakkantotta el magát egy-egy álom' ba merült kuvasz, nesztelenül leiopódzott a viskó mögötti kis kertben levő bodzabokorhoz. Mély gödrött ásott alatta, agyagkorsóba tett tallágait biztonságba helyezte s mint aki jól végezte dolgát, nesztelenül tért vissza viskójába. Boldogan álmodott kis vagyonkájáról, melyet a legjobb helyen tudó tt. Az ördög azonban nyitott szemmel virrasztott... A viské közvetlen közelében tanyázott a

M

helyőrség",mely Ahmed aga vezetése alatt,két szál tagbaszakadt arnőtáből állott.A vitéz aga 'feladata az volt,hogy a község biztonsaga felett őrködjék. Dolga nem sok akadt,legföljebb annyi,hogy nyolc darab csibukját naponta gondosan megtisztította.Egyébként egész nap a ház előtti küszöbön üldögélt,keresztbetett lábakkal.Jobb ás baloldali agyara között cserélgette csibukja szopőkáját,s valószínűleg a hetedik paradicsomról elmélkedett.hová nagy érdemeinél fogva -amelyeket ő és Allah bizonyára ismer - biztosan el fog jutni . / Elfáradva a terhes semmittevésben,nem jött álom szemére.Az elébb említett ördög aligh .n>"*la.z ő személyében virrasztott,Egyidelg benn üldögélt a kis szobában,eregetve -z illatos füstöt,de azután a forróság kiűzte a ház elé az udvarra s ott elmélkedefcta világ múlandóságán. Amint ott üldögélt, a szomszéd holdvilágos kertiében valami világos ruhás alakot látott mozogni.Azaz,hogy az embert nem is látta, csak egy világos .lxk mozgott ide-oda, látta a bodzabokrok között időzni s egy kis idő multán nesztelenül eltűnt. \ A kiváncsis<Zg ördöge addig csiklandozta a vitéz csauszt^mig ő is ugy nolyan n.ngt-l.nul od-lopódzott a bokorhoz.Hogy a szomszéd mit .ka'rhatott ott,nem volt nehéz megtudni,még könnyebb volt a betemetett anyagköréét kiemelni....Az elrejtett tiz tallér természetesen még ugyan^oüan a percben gazdát cserélt s az előbb még tiz tallérral szegényebb Ahmed aga ennyivel gazdagabb,Balog szomszéd pedig ugyanennyivel szegényebb lett. / folyt köv./ qjp