Hetikiadás, 1928. január-július

1928-04-03 / 14 [1513]

„ . „ ORSZÁGOSLE-TÍITÁR ,„ 14.sz.1928.április 3. - Kszekció 12.oldal. /várakozők, folyt. / „ Mikebátyám! - kéredzkedett ki belőle, a kivánság.Talán azt is tudod,.mit felelt Ekecsnek a fejedelen? Megyünk-e ..i Minden szem az öreg lelógó bajuszának hátára szegeződött .Várták,Jnikor és mire mozdul meg a szája? A kuvasz már elunta a hasztalan feleselgetést.A tiszaparti sárga mén is szaporábban rágta a füvet. Csak a hold ballagott sokxéves utján kaján vigyorgással. A legényke türelmetlenkedett. Subája alól előrehuzta karcsú,görbe kardját és felcsillanó örömmel nézegette. - Mehetnékem vagyon - csordult ki belőle az érzés.Ha mi ott a Tiszapartján egyszer megtelepszünk,jöhet a fcessenyő!... -Várhass ! - dörmögte az öreg harcos.- A fejedelem most szedi számba a népet. Árpád esze a mi eszünk,Árpád kardja a mi kardunk. Csak várjatok. , , Felnézett az égre. Sokáig ellegeltette rajta a szemet, ^zutan kiböködte a vélekedését. - Dereng a Virrasztó. A Göncölön izzanak a Magyar Isten nyilai. A Fiastyúk kicsinyei ragyognak. Mellettük - amott Nyugatnak •majdhogynem lángol a Magyar Csillag. A Rák ollói - ilyet még nem láttam!... Elakadt. Jó időbe telt,amig a többiek biztatására folytatta. - A Hadak-utján kigyulladt a fény! A Göncöl villámai hánykolódnak.A Fiastyúk kicsinyei megrázkódtak. A Vöröstestüből láng csapott kiérni re a Tudót elnyelte a köd..* szomszédja meg, - valami idegen csillag - leszaladt az égről. Egi jel... Szélkiáltó madár jajongott felettük. A fészkét kereste. A tiszaparti sárga mén vidáman,szinte hivogatva nyerített fel hozzá... - Én már mehetnék! - pattant fel a fekete legényke és ujabb nyaláb nádtorzsát dobott a hunyó tűzre. - Csak várjunk! Hát mire varjúnk!?,.. Miké meg az öregebbek fátyolos szemmel,megilletődőtt boldogsággal nézték a kemény,szilaj legényt.akinek a vérében lángralobbant, tüzet fogótt a várakozást megunok uj haza utan való sóvárgása. Nehézségek az állat-és tejértékesítésben. AZ állatárak általában változatlanok és a gazdák mindenütt az allatértékesités nehézségéről panaszkodnak. A hízó allatoknak sem igen akad piacuk. Igy a vidéki marhakereskedők is válsoggai küzdenek. Egyedül Tolnamegye azon vidékeiről,ahol az ellenőrző körzetekben jóminőségü tenyésztés folyik,érkezik kedvezőbb jelentés,mert itt meg kezdődött az érdeklődés jó tehenek iránt. Meglehetős szomorú a tejértékesités helyzete is. Például Veszprém vármegyének vasút és kövesut mentén lévő egyes községeiben is csak tizennégy fillért kapnak a termelők a tejért,Sopronvarmegyében tizenhat fillért és csak a soproni járásban,ahonnan legnagyobbrészt Sopron varosba szállítják a tejet,lehet 24 filléreSm arat elérni.Ilyen árak mellett nehéz feladtat a tejtermelés fokozása;