Hetikiadás, 1928. január-július

1928-04-03 / 14 [1513]

/Néhány szó turulos bélyegekről,folyt./ A posta ezzel el akarta kerülni azt,hogy a vizjelnek egy-egy kiadás keretén belül most is annyifelé változata legyen,mint eddig: terve azonban csak részben sikerült.1914-ben néhány bélyegfajon a kereszt nem álló,hanem fekvő helyzetben került forgalomba.Amikor ez a dolog a posta tudomására jutott, addigra a fekvő vizjellel a legtöbb érték megjelent. A posta akkor rögtön intézkedett,hogy azok a nyomatlan papirivek.melyek ezzel a vizjellel még készletben voltak,megsemmisittessenek,de a már megjelent bélyegeket nem" vonta ki a- forgalomból. A sorozat csonka maradt,mert a teljes sort alkotó 19 érték helyett csak 15 jelent meg.Vannak közöttük eléggé keresett értékek, de általában nem nagy ritkasá

6

ok. Mind a négy kiadásnál elég nagy számmal fordulnak elő különböző nyomási rendellenességek és vizjeltörések,ezek azonban ritka előfordulásuk ellenére sem nagy jelentőségüek.Igazán értékes tévnyomás csak egy aran. Az utolsó turulos kiadásban,amikor az államnyomda az.50 filléres bélyegekre rányomta a fekete értékjelzést,a 100 darabból álló bélyegivbe fatális tévedés csúszott.A nyomda előzőleg 35 filléreseket nyomhatott és a szám megmutálasánál egy számot változatlanul hagyhatott ,amit a revizió nem vett észre,ugy,hogy a nyomásnál egy iven egy bélyegein 50 fillér uelyett, 35 fillér lett található,A tévesen nyomott bélyegivekböl egy csomó forgalomba került,a posta azonban,amint tudomást szerzett róla,azonnal bevonta. Ez a bélyeg ma legjobb és legértékesebb ritkaságaink közé tartozik és nagyin nehezen lehet hozzájutni. Never more. •-André LemoyneSzétszórta aranyat a téli alkony-ég; /' Sötéten alltak őrt a szálas jegenyék. Borzongtál,- fujt a szél,-kezed ..kezembe adtaA; "Ha3zed,hogy visszatér a szép tavasz?" susogtad. Elszálltak Dél felé a vándor madarak, Mint fázós utasok,kerestek hő nyarat; Hajnal-szigetre vitt gyors röptük,messzi útra, Ahol szerelmüket a nap újra lángra gyújtja... --Reg volt...Zord tél után most áprilisra jár, A rózsák szive mind kibomlott újra már; De téged nem vidit szin,illat kikeletje, Mert örök éj borult azóta kék szemedre. Franciából forditotta: Tégláő Dezső.