Hetikiadás, 1928. január-július
1928-04-03 / 14 [1513]
Irta: dr.vasádi Balogh György orszggy.képviselő. Minden ünnepen, de minden szürke hétköznapon is ez a kérdés van millió és millió magyar ember ajkán! Kérdés. ,melyre a feleletet magunkba^bizón. adjuk meg mindenkoron ... szóval,azonban sajnos, cselekedetekben., tettekben kevesbbé haladunk a feltámadáshoz vezető uton. Östermészetünk hibáit levetkőzni nem tudjuk s éppen ezért hol a fellegekbevjárunk,kirúgva lábunk alól a reális alapokat,hol meg fejvesztett keserűséggel botorkálunk céltalanul . Több,mint félszázaddal ezelőtt a negyvennyolcas időket követő sötét abszolutizmus napjaiban,mikor a dinasztikus túlerővel szemben már mindenki elveszettnek tartotta a magyar szabadság,a magyar nemzeti öncélúság gondolatait, jelent meg Deák -"'erenc húsvéti cikke,mely a reménytelen helyzetből a kivezető utat megjelölte. Megjelölte pedig olyan módon,hogy a két szélsőségnek mellőzésével kivánta összeegyeztetni a nemzeti követeléseket az uralkodóház érdekeivel. A húsvéti cikk eredménye lett a kiegyezés s a kiegyezést követő hihetetlen gazdasági fellendülés. Igaz,hogy a nemzeti önállóság több követelménye esett áldozatul - önálló hadsereg,magyar nemzeti bank, magyar nemzeti külpolitika,cselekvési szabadság s nemzeti kérdésekben - de mégis módot,lehetőséget adott az erőgyűjtésre s ha a szerencsétlen világháború mindent fel nem borit,ma mar mind ennek birtokában, lennénk,ha nem is teljesen békés,de egy kevesbbé veszélyes belső alkotmányos küzdelem utján. Ma. ezerszerte nehezebb,kétségbeejtöbb helyzetben vagyunk,Nem egy nagyon is ingatag alapon álló dinasztia önző s éppen ezért ostoba és kiméletlen törekvései* vei állunk szemben,hanem a gyűlölködő kis és nagy nemzetekkel,akik igazságtalanul szerzett zsákmányukat akarják örök időkre maguknak biztositani. Ennek a célnak érdekében minden eszköz jó nekik,minden hazugság erény a szamukra s minden szikla,mit a nekünk készitett sirra hengergetnek,könnyű az ő véleményük szerint. Országunk teste sebekkel boritott,gazdasági életünk nyitott sebekből vérzik,a szegénység,a nyomor kimondhatatlan,a terhek mar-már elviselhetetlenek. És mégis,mindenki a magyar húsvétot,a magyar feltámadást hiszi,varja,reméli és mindenki türelmetlenül követeli azt a bölss államférfiúi megnyilatkozást,mely uj húsvéti cikkben,uj Deák ^erencként mutatja megfáz ehhez vazető utat. Mert egészen bizonyos,hogy még mindig nem azon járunk 1 Vagy talán az volna az az ut,melyen a különböző. érdekképviseletek igyekeznek a terhektől szabadulni a másik rovására .melyen a társadalom egyes osztályai ugy igyekeznek emelni a maguk életszínvonalát,hogy a másikat letiporják ? Vagy talán a fényűzésnek,a selymeknek,prémeknek esztelen divatja - mely külkereskedelmi mérlegünk több százmilliós passzivitását idézi- elő vezet a feltámadáshoz ? Bizonyára nem! A farsang után a böjt,a virágvasárnap után a nagypéntek következik,mielőtt felvirradna a dicsőséges húsvét ünnepe. •*" í ' ./ y. • ?M Nekünk is - még pedig kivétel nélkül mindenkinek - le kell mondani minden igényről,minden kivanságról.ami a nemzeti vagyonosodás,a nemzeti gazdagodás szempontjából karos. De le kell mondani az osztályérdekek előtérbe helyezéséről is,mert ez akadálya a teljes összefogásnak,a nagy nemzeti célok elérésének. Nem lehet ebben az országban sem agrár,se iparos, se kereskedő,se katolikus.se reformétus,se tisztviselő,se szocialista érdek, csak magyar érdek mindaddig,mig a fájó kérdésre "Lesz-e magyar húsvét?" azt nem válaszolhatjuk,hogy nem "lesz",hanem már itt is van.
