Hetikiadás, 1928. január-július
1928-05-08 / 19 [1513]
Ma mikor eljutottunk odáig, hogy már a Brémennek is sikerült az óceanrepülés és az ember rá lehet készülve arra, hogy hovatovább nem lesz akkor:, óceánja a világnak, amelyet az ember ne repülne at, illik megemlékezni xz el iő óceánrepülőről, Bleriotról, illetve az ő oceánrepüléséröi a La-ManEheon at. Amikor ó kezdte a szárnypróbálgatást, repülőgép gyártásról, vagy pláne repülésről még alig is volt szó, Dehogy is lene tett még akkor arról beszélni, hogy az ember csak akkor esik le, ha elfogyott a benzinje. Vihetett volna ő magúval akár egy évre elegendő benzint, jó volt ha elmondhatta magáról, hogy egyáltalán repült és hogy arról a repülésről si .érült még a saját szavaival beszámolnia. az első "oceánrepulés" igy történt: Egy napon Blériot már nagyon rosszul állt. Vállalata csődbe került, gépei lezuhantak, őt magát csalárd bukással, sikkasztással és külömb kúlömb hasonló rágalmakkal vádolták. És ekkor Blériot gondolt egy nagyot és azt mondta, hogy ebből ÍZ ügyből már csak valami szenzációs, valami kétségbeesett slágerrel lehet kiúszni, azazhogy kirepülni. Mondjuk például azzal, ha az ember átrepüli az óceánt. Per**e nem mindjárt ott, ahol az a legszélesebb, sőt ahol a legkeskenyebb, mondjuk a La Manchenál. Fogta magát és kutazott társaságának csődbejatott igazgatójával a francia szárazföld azon pontjára, ahonnan a legközelebb éri az ember az angol partot. Ott volt még Blériotnak egy két munkatársa is mikor megérkeztek és egy ismeretlen ur. S z utóbbi, mikor Blériot fel -kart mászni a gépére, hirtelen odament hozzá és megérintette a vállát. •-" Beraút.tkozott. ö a francia rendőrség főnöke. Nagyon sajnálja, de igazán nem engedheti átrepülni az urat, annál is inkább, mert e kísérletnél "a szökés veszélye látszik fennforogni". Tehát kénytlen öt let árt 0 ztatni. Vetetlenül Blériot segítségére dött egy autó ás az Aeroklub abban ülő elnöke, aki véget vetett a kínos jelenetnek. Félrehívta a rendőrség főnökét és nagyon meggyőzően beszélt a lelkére. Utalt arra, hogy Blériot valamikor nagyon is né .szerű volt Franciaországban, a történelembe is belekerült, s ha csődbe is jutott, s ha akármivel vádolják is őt, mégis csak a francia nemzet büszkeségének kell tekinteni. - Repüljön - mondott.- az aeroklub elnöke. - Lehetetlen dolgot ak .r ez z ember véghe zvinni. Átrepülni az óceánt, ^era hihetem, hogy sikerüljön a dolog. 41 z az ember a halálba rohan. De mindegy. Ha sikerülne neki a vállalkozás, akkor megátkozhatna minket a francia nép azért, hogy megak. dalyoztuk, hogy Franciaország ismét egy pálmát hódítson el. Ha meghal, dicső halál lesz szamár.... Köznyelven szólva ez annyit jelentett: - Hagyja futni. S a. rendőrfőnök hagyta. Blériot pedig, akinek ezekutan mar igazan nem mar.dt más hatra, elrepült. Az ur-k, akik ott iiar^dtak a téren azt gondoltak magukban: "zegénynek talán mégis ez volt a legjobb. Még jó, hogy nem volt köztük újságíró, aki ha tudott volna a dologról mar szaladt is volna párisi redakciójába. óriási szines riportban beszámolni a nagy francia dicsőséges haláláról. A sors azonban máskép akarta. A francia lapok sokkal szenzációsabb dologról számoltak be: Blériot átrepülte az "Óceánt" . .azonnal hatszáz gépre kapott megrendelést. Egy tízezer fontos dijat vitt el. Az angol lapok istenitették. És a franoiáknak nem maradt más hátra, mint egyik méltóságot a másik után adni a nagy Bleriotnak, aki egyszerre egyike lett a legnagyobb, legnépszerűbb és leggazdagabb embereknek Franciaországban. A rendőrfőnök pedig, aki félredobt: a Bleriot-aktát, hálásan gondolt az ^ero Klub elnökére és önmagára, mint akik a maguk bölcs belátás /.ak tulajdonították, hogy az egész világ előtt ismét sikerült gazdagítani a francia nemzet önérzetét. /
