Hetikiadás, 1927. július-december

1927-12-20 / 51 [1512]

Leáldozóban van ismét egy esztendő,tele nagy erőfeszítéssel,elcsüggedő reménykedéssel,fokozódó csalódással, k megcsonkitottsagunkból származó gazdasági zűrzavarból egy kivezető ut mutatkozott: megmenteni és biztos ^lapokra fektetni az állam gazdálkodásat.Ebben nem is volt hiány,kőzgazdasá' gunk ennek a célnak érdekében vállalt annyi terhet,amelyet csak görnyedve képes hordeni és amely a gyengébb,ellenállásra kevésbbé képes gazdasági egyedeket mér eddig is elpusztította.Mindenki tisztában volt vele,hogy a szanálás müve áldozatokat fog követelni,de mindenki remélte azt is,hogy a rendkívüli megterheltetés állapota nem fog állandósulni,hogy az állami gazdálkodás nem fog^abba a mederbe terelődni,hogy a közgazdaság erőkifejtő,erőgyüjtő,tőkeképződő tevékenysége megbénul. Az elmúlt esztendő úgyszólván semmi változást nem hozott ezen a téren.Igaz:: ugyan,hogy egyes adónemeket némileg csökkentették, de e csökkentéseknek hatása elmaradt.Ennek okát két körülményre vezetem vissza: először is az adómérséklő rendelkezések és a végrehajtó közegek kivetési,illetve adőrögzitési eljárása között összhang nem található,mert ha volna,nem tapasztalnék .zt,hogy például a forgalmiadóbevételek előirányzatait a tényleges állapot hónapró1-hónapra meghaladja.másodszor pedig bejutottunk egy drágulásigfolyamatba,mely világgazdasági jelenség,de nálunk még érezhetőbbé és akut ;aboá vált a valutareform által, minden valutareform nyomán drágaság jelerííkezik még akkordba egészen nyugodt gazdasági viszonyok között kerül végrehajtásra. Minthogy közgazdaságunk belső állapota és annak a világgazdasággal való kapcsolata nem mondható teljesen kiegyensúlyozottnak, a pengőértekre való áttérés nyomán szükségképpen minden körülmények között jelentkező drágulás csak még élesebben éreztette a hatását. Ilyenképpen elkerülhetetlen,hogy a tőke Jelenlegi cirkulációs útját meg kell forditani. Sürübb sugarakban kell öntözni a magángazdaságot és az állami gazdaság részére pontosan csak annyit szabad juttatni,amennyire szükség van. Két ut kínálkozik e tekintetben.A beruházásokat g&K- itt csak is produktív beruházásokat értek - az egész vonalon egymásba kapcsolódó programmpcntok szerint erélyesen kell folytatnia megtakarítások terhére csak ugy,mint hiteleszközókkel.Ezenfelül a felesleggazdalkodást le kell faragni, a tökeképződést a közgazdaság szabad erőire kell bízni és meg kell szabadítani attól a nagy rezsitől,mely onnan ered,hogy a kincstar nagy apparátussal maga is részes. Kern kevésbbé sarkalatos tétele magángazdaságunk felsegitésének: a fogyasztóképesség emelése. Enielkedő fogyasztóképesség egyértelmű fokozott adóelviselési képességgel; amilyen mértékben az előbbi romlik,olyan fokban roszszabbodik az utóbbi. A helyzet e tekintetben kritikus és ha ezen a ponton gyors változás nim történik,meggyőződésem szerinó kétségessé válnak a szanálás eddig összes eredményei és rombadőlnek az ezekért nozott Összes áldozatok. A reális bérjqvedeÍrnek index 'és az általános árszint közötti nagy eltérés mutatja a helyzet tarthatatlanságát.A kereskedelem pang, a kis-és kézműipar szinte rnddelések nélkül áll itt, a gyáripar még további koncentráció ©lőtt áll, a régi birodalmi keretekre szabodt berendezéseinket racionalizálnunk kell és ez mind - mind nagyon óvatos és ügyes irányítást és állami beavatkozást tesz szükségessé akár közvetve,akár közvetlenül.Főleg kis- ós kézműipar kérdése nyomult előtérbe és e tekintetben a kormányzat nem mindenkitől helyeselhető megoldáson fáradozik akkor,amidőn Szövetkezeti monopólimot akar teremteni . ojparfejlesztési és iparvédelmi politikánkat uj alapokra kell fektetni és ennek nyomán oda kell hatnunk,hogy saját szükségleteink kielégítését magunknak kell lehetővé tennünk és a magyar munka produktumát meg kell védelmeznünk.E tekintetben az elmúlt esztendő nem nyújt vigasztaló képet ^ ós szeretném ez" alkonyán áltatni magamat azzal a reménnyel,hogy itt is gyoke_-es változást hpz az uj év.- A hitel még mindig abnormisan drága,hiszen a vidéken a kölcsürjkamatlaba 13.15 százalék, tehát olyan tétel, melyet a termeles nem tirhat el.Amig iparos'és kereskedő nem juthat megnyugtató feltételek mellett pénzhez,melynek kamatait tisztes uton és szolid árakkal fedezheti.addig orvoslást hiába keresünk. . Adja a Magyar Istene,hogy az 1928-s esztendő elhozza az imádságainkban foglalt "szebb jövendő" hajnalhasadasat!