Hetikiadás, 1927. január-június

1927-03-02 / 9 [1511]

Dadogó es hibásbeszódü emberrel senkisem érintkezik szivesen. Ha épen ráérünk ós kedvünk is van hozzá, végignézzük ugyan kinos erőlködését és vergődését, de kellemetlen érzéssel varjuk, hogy a volo való beszélgetés véget érjen. Emberi gyarlóság, hogy önkéntelenül is^elmosolyodunk, mikor a dadogó mór az első betű kiejtésénél is elkezd erőlködni, az^arca kipirul, az erei megdagadnak és ennek ellenére sem jön ki az ajkán még egy betű sem. Ámbár kétségtelen, hogy mosolygásunk egészen ártatlan dolog, mégis bizonyos, hogy ez nagy mértékben fokozza a szerencsétlen embernek lelki gyötrelmeit és kínjait, Kimondhatatlanul boldogtalannak érzi magát.és mindenkiben ellenséget lát, aki csúfot üz az ő mérhetetlennek tartott szerencsétlenségéből. Pedig ez a baj épenséggei nem gyógyitk.^ hatatlan és egy kis/javulást még a legsúlyosabb esetben is el lehet érni. De tudni kell, hogy a dadogók es hibásbeszédüek gyógyítása egyúttal oktatás is és ezen a területen sikert várni csak az orvosnak és tanitónak együttes működésétől lehet. Sokan azt állitják, hogy a dadogásnak végcső oka a helytelen ^nevelés. Ez nem látszik valószinünek és inkább hihető, hogy keletkezésénél igen fontos szerepe van az idegrendszer izgatott és kimerült voltának. Azelőtt^szervi bajnak is tartották, azonban ma már tudjuk, hogy a dadogás nem egyéb, mint a lélegzésnek beidegzési zavara és a tüdőlégnyomásnak megcsökkenése. Ezért ma már nem orvosságokkal és műtétekkel gyógyítják a dadogókat ős hibásbeszédüeket, hanem lélegzési, olvasási ós beszédgyakorlatokkal tanítják őket a helyes beszédre'. Az orvostudomány történetének igen szomorú il^ai azok, amelyekre az van följegyezve, mikor a de.éogást műtéttel akarták megszüntetni. A sikertelen műtétek hamar meg is ingatták a sebészi eljárás iránt való bizalmat és egyre többen ajánlották azokat a tanítási módokat, amelyeknél a fősúlyt a helyes lélegzésre helyezik. Gyorsan és mélyen kell belélegzeni és lassan, lehetőleg nyújtva kilőlegzeni. Egyébként pedig a tanításnak mindig az egyénhez mértnek kell lennie. • Sajnos, az idegesség korában a dadogók száma feitünőou szaporodik. Mondják, hogy Magyarországon minden tizezer ember között há* rom dadogó van. A dadogás tehát nagyon elterjedt betegség, amiért is minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy ennek a súlyos bajnak tőlünk telhetőleg elejét vegyük. Minthogy a dadogás rendellenes lelki állapot, a gyermektől mindazt távol kell tartani, ami kedélyének árthat. Minden kedáLyizgalom, félelem, zavar és aggodalom okot szolgáltathat arra, hogy a gyermek dadogóvá legyen. Ez az oka an.nk, hogy igen sok gyermek dadogóvá válik akkor^ mikor az iskola köszöbét először átlépi és félve várja a bekövetkezendőket. Nem szabad tehát a gyermeket az iskolával ijesztgetni, hanem lassacskán hozzá kell szoktatni a gondolathoz, hogy oda szivesen menjen. A tanitónak pedig az a kötelessége, hogy a kis embereket szeretettel és barátságos szóval fogadja. Sz ige jujtekinte t, kemény szórós türelmetlenség a tanitó részéről sok szegéy gjaoneket tett már dadogóvá és szerencsétlenné . A dadogásra való hajlandóságot minden gyermek megszerezheti, ha idegrendszere heves megrázkódtatásnak volt kitéve, vagy hirtelen megijedt . \ valamitől, vagy pedig esetleg a fejére esett. Néha valamely lázas fertőző betegség, például vörheny vagy kanyaró szolgáltatja kiindulási pontját. Ha a gyermeknek már megvan a dadogásra való hajlandósága, c

g^3 sem kell , mint hogy véletlenül azt higyje, hogy egyik vagy másik betűt nem tudja kiig te ni. Ilyenkor aztán máris elkezd dadogni. Némely dadogó, ha csak egymaga van a szobában, egészen jól olvas, beszél és szaval minden hiba nélkül. Mihelyt azonban akar véletlenül, akár pedig szándékosan rányitják az ajtót, rögtön vége szakad a^rövid dicsőségnek, mert megint dadog. Ha egyedül van, eltűnik beteges félelme, fokozódik az önbizalma, nem jön létre a görcs és valóban nem is dadog. Énnek ellenében vannak olyan dadogók is, akik hiába vannak egyedül, mégis csakhadognak. Ezek a súlyosabb természetű esetek. JL A l /folyt, köv./