Hetikiadás, 1927. január-június

1927-03-02 / 9 [1511]

9. sz. 1927 ím retus 2. 2 oldal. /A dadogás cirnü egészségügyi kiadás folytatása./ Ismerünk olyan dadogót, aki csak az első szd kiejtésénél küzd nehézséggel és, ha ezen tul van, egészen rendesen tudja folytatni, Viszont van olyan dadogó is, aki minden szónál megakad és igy egyáltalán nem tudja magát megértetni, Tapasztalat szerint legtöbb nehézseggel n k, t és p betűk kiejtése szokott járni. Megfigyelték, hogy derült napon, tiszta időben a bn j enyhébb, mint borult időben és reggel fokozottabb, mint a nap többi szakában. Rendszerint a harmadik és a nyolcadik életévek között kezdődik. Kivételes esetben minden tanitás nélkül magától is megszűnik. ^gen gyakori eset, hogy a^gyérmek a dadogást dadogó iskolatársától, esetleg tanitójótól tanulja. Épen azért dadogó tanítót sohasem szabad alkalmazni. Iskolába járó dadogó gyermeket a tanitónak figyelmeztetni kell, hogy baját gyógyíttassa. Sohase engedjük meg, hogy gyermekeinknek dadogó gyermek legyen a játszótársuk. Testvérek között sűrűen megesik, hogy egyik a másiktól megtanulja a dadogást. Eleinte az egészséges testvér csak utánozza a dadogót, de addig-addig utánozza, mig rajta ragad a baj. EZL a tapasztalat intésül szolgálhat, hogy olyan családba, ahol gyermekek is vannak, sohase fogadjunk dadogó cselédet, vagy nevelőnőt. Ab. sem ritka eset, hogy a gyermek a dadogást dadogó szülőitől tanulja meg. Rógi időben, mivel a baj okát nem ismerték, hólyaghuzókkal, tüsszentő porokkal és hashajtókkal próbálták a dadogást megszüntetni, dc természetesen eredm'ny nélkül. Ujabb időben a hipnózissal is kísérleteztek, de ez épen olyan értéktelenek bizonyult, mint a hidegvizcs kura, vagy a villamozás, mert hiszen legelsősorban a dadogó félelmének leküzdésére van szükség. Ma mór kitűnő gyógyitószerekkel rendelkezünk a dadogás leküzdésére, úgyhogy bárkinek módjában áll, hogy gyermekét megfelelően kezeltesse és megszabadítsa ettől a kinos és kellemetlen betegségtől. Budapesten egész iskolai osztályok és a szakorvosok serege fáradozik azon, hogy a dadogás megszűnjék elterjedt gyermekbetegség lenni. • Javul az állatértékesités, de pusztit a mételykór. Az ország majdnem minden vidékéről a fejős tehénárak emelkedéséről tosz;.ek jelentést az Országos Mezőgazdasági Kamaránál. Különösen észrevehető ez az emelkedés Tolnavármegyében, ahol a jó fejős tehén _ ára 14-15 millió koronáig is felment és nagyszámú uradalmi vevő jelentkezik, akik kisgazdáktól akarnak tehenet vásárolni. Emelkedett a marha ára az Alföldöu^is, ahol a jobb vidékeken, különösen fejősteheneket és tenyésztésre szolgáló magyar marhát keresnek. Veszprém vidékéről azonban arról tesznek jelentőst, hogy az állatügynökök szama nagymértékben szaporodik és ez kedvezőtlenül befolyásolja az állatárakat. A tehőnárak emelkedését semmikép sem indokolja a tejcrt j kosit ós, mely nem mutat javulást. Somogyban például a kisgazdák még ma is osak 1700-2000 koronát tudnak kapni a tej literjéért. A sok helyen fellépett méUHy pusztítása tovább folytatódik: Vasmegyében a kór csökkentésére a vármegye elhatározta nagyobbértékü gyógyszernek a gazdák közötti kiosztását. Több helyér:, különösen Békésben sok községi bika hullott el a mételykor következtében, ami mindenesetre nehezen pótolható veszteséget jelent. A helyzeten sokat javitana, ha a védekező szereket jutányosabban